A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez
ADALÉKOK A RÉGI MÉRTÉKEK TOVÁBBÉLÉSÉHEZ 329 elnevezés, anélkül azonban, hogy mértékül használnák. A hegyaljai szőlőmüvelésben, illetve borkezelésben különös szerepe volt; átalagba fejtették le az érett bort. Múlt századi regényekben és egyéb írásokban sokat szerepel. Funkcióváltozáson és jelentésváltozáson ment át. Boglya'' 2 Sok esetben a szénaboglya, általában a boglya mértékegységül is szolgált. Nagy ritkán még ma is előfordul, hogy mértékként említik. A boglyának, mint mértéknek a nagysága attól függőt, hogy hány petrence vagy rudas szénából állt. Tiszalúcon egy boglya 3 petrencéből áll, és nagyjából 100 kg szénát tesz ki. De Alsóbereckiben általában 5 petrence széna ad egy boglyát, jóllehet a boglyát alkotó széna súlya alig kevesebb, mint Tiszalúcon. Milotán és környékén az abarákat 3—5 boglya széna részére készítették. Hajúböszörményben a régibb szénások (szénatartók) 5—8, az újabbak pedig 10—20 boglya széna befogadására alkalmasak. Szénaeladásnál általában még ma is boglyában beszélnek. Cseber 3[] Eredetileg faedényt jelölő szláv (déli, vagy nyugati szláv) szó. Egy bizonyos nagyságban főleg Debrecen és Nagyvárad vidékén, az érmelléki borvidéken mértékként terjedt el. Nagylétán, a Mosonta szőlőskertben kétféle csebert ismertek: a kis csebret, ez 50 iccés, a nagy csebret, ez pedig 100 iccés volt. Azaz a nagy cseber mintegy 85, a kis cseber pedig 42—43 liter nagyságú. Manapság is használatos szó. Mértékként már alig, szinte kizárólag edénynévként használják. A cseber egy felül fedetlen, alul széles, felfelé keskenyülő, dongákból összeállított, füzfaháncs-abroncsos, újabban fémabroncsos, néha az egyik dongából faragott füllel ellátott edényt jelent. Szüretkor használják. A kipréselt mustot cseberrel öntik a hordókba. így közvetve ma is használatos mértékként, mert számon tartják, hogy melyik hordóba hány cseber must fér. Hosszúpályiban nyomok vannak arra nézve is, hogy a csebret szemestermény (búza, morzsolt kukorica, árpa, köles stb.) mérésére is használták. De tartására is. Sőt, hogy az egyik szürettől a másikig ne száradjon széjjel, általában búzát tartottak benne. Csomó yi Közelebbről meg nem határozható mérték, voltaképpen azonos az adaggal (porció, rakás, kirakás stb.). Egy bizonyos termény, anyag szokásos mennyiségű csomóját jelenti. A csomó nyelvileg összefüggésben van a kötéssel, a csomóba rakott anyag összekötésével. A legtöbb csomót öszszekötik és ma is úgy árulják (virág, levesbe való zöldség stb.). Egyes esetekben a csomók nagysága állandósult. Csomóként mérték és árusították a gyógynövényeket. Érsekcsanádon egy csomó ezerjófű, ami kenderkócmadzaggal volt összekötve, 1957-ben, száraz állapotban 8 deka volt. A túrkevei piacon a meszelőnék való tippant ugyancsak csomókba kötötték és csomókként árulták 35 . Egy csomó egy fejű meszelő nagyságú volt. Legelterjedtebb csomó volt a kukoricaszár-csomó, ami általában 25 —30 szárat tartalmazott, és körülbelül 6—10 kg volt 36 . A csomó, mint
