A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

A TOKAJ-HEGYALJAI NÉMET TELEPÍTÉSEK TÖRTÉNETÉHEZ 315 ségben, ahol megtelepülnek, egy szárazmalmot építeni, melynek haszna a községet illesse. Megengedtetik nekik az is, hogy e községükből kocsmárost válaszszanak, kinek az uradalom a bort folyó áron átadja, azzal, hogy a szokott bormérési díjat saját hasznára fogja forgatni viszont a község köteles legyen nála az esküvőket és megengedett vígasságokat tartani; és mert 8. vannak köztük néhányan, kik pénz hiányában a szükséges gabonát nem tudják megvásárolni, ezt nekik az uradalom belátása szerint előlegezni fogja ezzel a feltétellel, hogy a kölcsönzöttet a 3 mentességi év alatt vagy utólag megfizetik, vagy természetben megtérítik, vagy le is dolgozhatják; viszont 9. a 3 mentességi év elteltével minden házzal bíró gazda tartozni fog minden évben 3 forintot pénzben fizetni és akinek ökrei vagy lovai vannak, velük minden évben 15 napot, akinek pedig fogata nincs, kézi munkával ugyancsak 15 napot robtolni, továbbá minden terményből, kivéve amit a háztelken művelnek, a szokott kilencedet megadni, ha pedig két gazda egy telken rendezkednék be (?), ketten együtt tartoznak az állami és uradalmi szolgáltatásokat és tartozásokat viselni és teljesíteni. 10. Megengedtetik a községnek, hogy magának kocsmát jelöljön ki, hol Mihály naptól újévig saját borát mérheti s azután az ebből származó hasznot a község különféle szükségleteire fordíthatja (amennyiben?) maguknak szőlőt telepítenek; és ezáltal 11. aki képes és akar egy telket (?) lévén az jövedelmező (?), kiváltani, annak megígértetik, hogy a 3 mentességi éven felül 10 forintból (?) egy mentességi év engedtetik; és 12. ki-ki kötelességót az itt Magyarországon szokott urbárium (?) szerint fogja teljesíteni olyképp, hogy az uradalom felsősége alá fog tartozni, és annak előzetes tudta és engedélye nélkül magát vagy övéit más uradalom alá nem szabad adnia, hanem köteles állandóan itt maradni; és hogy végül minden jog szerint és rendben menjen végbe, mindent német módra, még pedig német tisztviselők által kell elrendelni és berendezni, s ezek után a fenti pontok (?) bizonyságául adom hercegi aláírásomat (?) Bécsben, 1750. május 26-án. Traut Sonn János Vilmos herceg." 10. Szirmay Antal: Notitia Topographica Politica inclyti Comitatis. Zempleniensis. Buda, 1803. 164, 223. 11. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város (szerk.: Borovszky Samu). Bp. 1906. 346, 52. 12. (Dessőffy): Fata arcis Patak. Temesvár 1901. 36. 13. Sárospatak és vidéke (szerk.: Gulyás József—Kántor Mihály). Bp. 1933. 215— 216; Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez XXIII. (1926),. 151, Szirmay nyomán; Dankó Imre: Szülőföldünk ismerete. Miskolc 1955. stb. 14. Ravasz i. m. 18. 15. Oláh József: A robotmunka a sárospataki és regéci uradalmakban a XIX. sz. első felében. In: Agrártörténeti tanulmányok (szerk.: Szabó István). Bp. 1960. 274. Itt jegyzem meg, hogy a telepesek kizárólag németek voltak. Károlyfalva valamivel később települt. A 275. lapon található térképen Vámosújfalu, SárosKis-Patak, Háromhuta elhelyezése pontatlan. 16. Lengyel i. m. 235. 17. Dongó i. m. 151—152. 18. Pesty Frigyes: Magyarország Helységnévtára. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Ugyanígy Rátkáról II, 93. 19. Rátkáról az első anyakönyvi bejegyzés a tállyai római katolikus egyház anyakönyveiben 1751. május 2-ról származik. Lengyel i. m. 235. 20. A sárospataki római katolikus egyház anyakönyvei III. és IV. kötet. Trautsonfalva (Hercegkút) ugyanis 1784-ig a sárospataki parókiához tartozott. Károlyfalva néhány rövidebb próbálkozás után csak 1945 után vált önálló egyházközséggé. 21. História Domus S. J. Sárospatak. I. (1663—1753). Egyetemi Könyvtár Kézirattára Budapest. Ab. 95. 1751: „...in Vicina Svavicum Pagum Trauczonfalva dictum nostra in Spiritualibus administrationi commitendo..." 1752: „Ad ceteras Cathedras evocati sünt binis vicibus nostri: primum in qui parochialia Germanice nationi administrabat..."