A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

316 BALASSA IVÁN 22. A sárospataki római katolikus egyház anyakönyvei III. 23. OL. Rákóczi—Trautson Lt. Acta Liqu. Fasc. 18. Nr. 197. 24. A sárospataki római katolikus egyház anyakönyvei IV. 25. Ravasz i. m. 18. 26. SKÁL. I. terem. Fasc. 195. Nr. 66. „Ex parte verő I Dominatus sub Sigillo Illustrissimi L. D Caroli Dujardin, Litteras Libertatias eorum Certissimi Principis a Trauczon Administratoris Ao. 1752 die 11 Juny emanentes Germanico idiomate, in 10 Punctis sonantes ..." 27. OL. Rákóczi—Trautson Lt. Acta Liqu. Fasc. 18. Nr. 5/1. 1776-ból. 28. A Sárospataki Kollégium Levéltára (továbbiakban: SKL) U. 44:742—747. 29. Uo. 30. Prof. Dr. W. Künzig hozzám intézett levelében tett megállapításai. 31. SKL. U. 44:742—747. L. a 43. pont alatti bejegyzést. 32. Sztrisovszky Mihály c. apát, esperes-plébános Tolcsváról 1957. II. 28-án kelt és hozzám intézett levele alapján. 33. Lengyel i. m. 239—240. 34. Kaszner—Kozma-féle kézirat a SKÁL-ban. Idézi: Dongó i. m. 151—152. 35. SKÁL. Urbáriális összeírások 31. 36. SKÁL. I. terem. Loc. 6. Nr. 8. Rátka sub Nr. 78. Fordítása: „Mi, Rátka helység hites bírái és esküdtjei ezen tanúsítvánnyal igazoljuk, hogy bennünket Rátka községben nagyságos császári kamarai uraságunk nem mint urbarialistákat, hanem taxásokat tartott és minden időben régi szerződésünknek megfelelően azok maradtunk és tartattunk, azt is igazoljuk, hogy a nagyságos császári kamarai uraságunknak nem kellett több robottal és taxával szolgálni, mint amit szerződésünk előír, melyet mi Trautson János Vilmos hercegségétől kaptunk 1750-ben. E szerződés 5. pontja szerint érkezésünkkor földbirtokot: szántót, rétet, udvarokat fogunk kapni, mely megélhetésünkhöz elegendő. A szerződés 7. pontja szerint letelepedésünkkor a házak építéséhez elegendő épületfát és követ fogunk kapni, de ebben hiányt szenvedünk. Először is a rét kevés és rossz minőségű, nem kapunk tűzifát, még kevésbé épületfát és követ házaink felépítéséhez és javításához, hanem arra kényszerülünk, hogy a fát és követ pénzért vegyük meg. Nagyobb hitelesség kedvéért falupecsétünket ide nyomtuk és aláírásunkkal megerősítettük. Rátkán, 1783. március 6-án." 37. SKÁL. I. terem. Loc. 6. Nr. 8. Rátka sub Nr. 78; Uo. 790,639. Loc. 59. Nr. 158. 38. Pesty i. m. II. 93. 39. Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez. 1927. 104. 40. Fuker, Friedrich Jákob: Versuch einer Beschreibung des Tokayer Gebürges. Wien, 1790. 25—27. Fordítása: Rátka, nem nagyon régi sváb települése. A falu lakói jól bírják nyelvüket és egészében azok, amik otthon voltak: svábok. A Tokaj-hegységben, Mád és Tállya között, azoktól körülbelül félórai járásra, övéké a két domb csücske, melyet elöregedett erdőből elég jól termő szőlővé alakítottak át. Jó, szorgalmas magaviseletű nép: sok dohányt ültetnek, kukoricát és jó bort termelnek. Házaik jobb építésmódjukkal ütnek el a magyar és szlovák falvaktól, de nem a tisztasággal, mert a falu nagyon piszkos. Sohasem utaztam úgy ezen a falun keresztül, hogy ne jutott volna eszembe, az, hogy ezek a svábok Günther ítervéhez igazodtak: Földhöz akartok jutni — Szántsátok ki a vetést — Vágjátok ki az erdőket — Csináljatok azokból dohányföldeket — Kerítsétek körül szőlővel — Melyek nekünk örömet szereznek. — Csak éppen megfordítva járnak el, mert a szőlőt ültetik körül dohánnyal, mely hasznosabb és nem a dohányt szőlővel, amit Günther nem értett olyan jól, mint a rátkai svábok. Egy évvel ezelőtt a település 30 családdal gyarapodott és ezek mindegyike, akárcsak más kamarai birtokokon, házat, udvart, szántót, jószágot és mindent ami a test táplálására, vagyis a lutheri kis katekizmus szerint a mindennapi kenyérhez szükséges, napi pénzbeli fizetéssel együtt az első aratásig és szüretig minden ellenszolgáltatás nélkül megkaptak. Egy-egy ilyen család letelepítése a királyi kamarának hozzávetőleg ezer forintba került. Felsenburg szigetén nem lett volna előnyösebb letelepedni; és Robinson Crusoe sem jutott olcsóbban birtokaihoz. Ugyanakkor meg lehet figyelni, hogy ezek az új telepítések mégsem sikerültek olyan jól, mint 20—50 évvel ezelőtt Tiszántúl sík vidékein és a Bánátban."