A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

314 BALASSA IVÁN JEGYZETEK 1. Lengyel Imre: A rátkai német település. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VIII. (1969), 233—245. Az alábbi dolgozatomat először 1957-ben fogalmaztam meg, és azt betekintésre nem sokkal később Lengyel Imrének is rendelkezésére bocsátottam. Az azóta eltelt időben számos új adat merült fel és ezekkel kiegészítve tanulmányomat egészen átdolgoztam. 2. Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bp. 1951. 69—70. 3. Országos Levéltár (továbbiakban: OL) Rákóczi—Trautson Lt. Acta Liqu. Fasc. 18. Nr. 12/4. Tálya 1776. 4. Ravasz János: A sárospataki uradalom gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp. 1938. 8—9. 5. Magyarország története (szerk.: Molnír Erik). Bp. 1984. 1:372. 6. Takács Sándor: Német telepítések Tokaj vidékére. Gazdaságtörténeti Szemle IX. (1902), 383—384. 7. Rátkaval kapcsolatban az ismétlések elkerülésére elsősorban azokat az adatokat közlöm, melyek Lengyel i. m.-ban nem találhatók meg. 8. OL. Rákóczi—Trautson Lt. Acta Liqu. Fasc. 18. Nr. 5 2. 9. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Állami Levéltár (továbbiakban: SKÁL) Loc. 6. Nr. 8. 1783-ból származó, meglehetősen romlott átírású másolat, mellyel a rátkaiak jogaikat igyekeztek bizonyítani. Láthatóan németül nem tudó másolta, ezért helyenként nehezen érthető, fordítása is csak hozzávetőlegesnek tekinthető. Megköszönöm Wellmann Imrének a fordítás átnézésében és korrigálásában nyújtott szíves segítségét. ,,Mi Trautt Sohnn János Vilmos, a Rómái szent Birodalom hercege, Falkenstein grófja, Schrohen és Schrostenstein bárója, Regecz és Sáros Botack, Mortinis, Karlowiz, Ischachtiz, Hammerstatt geblou, Kollicht, Haredka, Kesisudow, golttegg, Srillahoog, Freising uradalmak és Aggeschloses an der Donau mezőváros ura, örökös tartományi főudvarmester az Enss-en aluli Ausztriában és örökös tartományi íőmarsall Tirolban, az aranygyapjas rend lovagja mindkét területnek (?), a római császár és király őfelségének valóságos titkos tanácsosa és a császárné őfelségének főudvarmestere Magyarországon fekvő uradalmaink iránti gondoskodásból, az ország hanyatló állapota és hogy jól megművelt területet nyerjenek adjuk ennek előmutatója (?) által mindenkinek tudtára, hogy mi a magas szabad sváb kerületből 200 házaspárt pártfogásunkba kívánunk venni a katolikus vallás és a német nép meggyökereztetésére, azt határozzuk tehát, hogy 1. ezek az említett uradalmainkba felveendő családok vagy házaspárok az ország részéről 6, az uradalom részéről 3 mentességi évben részesüljenek, még pedig úgy, hogy nem tartoznak sem fejadót, sem beszállásolást vagy átvonulási terhet viselni, sem robotot teljesíteni, hanem minden adótól és illetéktől mentesek lesznek; ezenfelül 2. saját költségükön vízi vagy szárazföldi úton Budáig jővén, egy uradalmi tisztviselő fogadja és arra a helyre vezeti őket, ahol megtelepülésük rendeltetik, s ez útjukban minden illetéktől, vámtól és hídpénztől mentesek legyenek; továbbá 3. megengedtetik nekik, hogy megtelepedésük után az egész község polgármestert, bírót, esküdteket és hasonló elüljárókat válasszon, de német jegyzőt az uradalomtól kapnak; azután 4. az uradalom sürgősen kieszközli abban a helységben, ahol megtelepíttetnek, a rendszerint való egyházmegyétől egy német lelkipásztor beiktatásának engedélyét és lehetőségét; nemkülönben 5. német uradalmi tisztektől fognak kormányoztatni, kik nekik megérkezésükkor telkeket, szántóföldet, réteket, szőlőket és házhelyeket fognak elegendő megélhetésükre kiutalni; és hogy 6. akadálytalanul megmaradhassanak, mind maga a császári udvar, mind a magyar kancellária által el fognak láttatni a szokott pártfogó oltalomlevéllel. 7. Házakban való megtelepedésükre az uradalom részéről elegendő épületfa vagy kő fog nekik kiutaltatni szükséges lakásaik felépítésére, és bár elegendő uradalmi vízimalmok állnak rendelkezésre, mégis szabadságukban lesz a hely-