A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

300 BALASSA IVÁN 6. kép. Hercegkúti ház három vastáblás ablakkal az utcára. Dévai J. felv. ekkor 89 negyed- és féltelkes jobbágyon kívül három zsellér is él itt, ami a korábbi összeírásokban nem található. Bizonyos egységesítést hajthatott végre már Bretzenheim herceg, mert a negyedtelkesek 5, a féltelkesek pedig 10 hold földet kaptak. Egyéb szolgáltatásaik nem változtak. A szántóföld azonban 796 holdra emelkedett. Ekkor már a sváb családok mellett néhány magyar is feltűnik (pl. Ács, Bodnár, Kovács Molnár/'

2

. 1828-ból ismerjük egyéb statisztikai adatait is. Áll benne 98 ház, melyben 712 katolikus, 9 református és 15 zsidó lakik, ami azt mutatja, hogy a XIX. században erős fejlődésnek indult a község

45

. Meg kell még említenünk azt, hogy a letelepedés idején a magyarság nem valami jó szemmel nézte a rátkaiakat, mert sokan azt tartották, hogy a falu újra való felélesztését belső telepítés útján is meg lehetett volna oldani. Ennek a rosszalásnak ad kifejezést egy XVIII. század közepéről származó versezet, melyet Ember András, a Hegyalja versfaragója így vetett papírra: Puszta Rátka perel az Ország útjában, A melly már Svábokkal sürüdik sorjában, Tsak konkoj és métej lészen valójában Régi magyaroknak szíve tsomójában

Ví

. A magyar parasztság s a svábok között később nem volt különösebb ellentét, de egészen a legutóbbi időkig a magyar és sváb összeházasodás mégis ritkán fordult elő.