A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

A TOKAJ-HEGYALJAI NÉMET TELEPÍTÉSEK TÖRTÉNETÉHEZ 291 A felhívásból néhány jellemző dolog derül ki, amit nem árt külön is hangsúlyozni: először is a telepítést három indokkal magyarázza meg: az elnéptelenedett vidék benépesítése és a munka megindítása, a katolikus hit megerősítése és végül a német nemzetiségnek a messze vidékre való elterjesztése. Kiderül, hogy a sváb kerületről összesen kétszáz családot akartak áttelepíteni. Budáig hozzák őket és itt veszik át az uradalom tisztviselői, hogy a kijelölt helyre vezessék őket. Minden tekintetben biztosítják őket, hogy a német törvények és szokások szerint élhetnek és az uradalom is német tisztviselőt biztosít a kormányzásukra. Maguk közül választhatnak bírót és általában vezetőket. Biztosítják a kocsmáitatás jogát az általános magyar szokás szerint, Szt. Mihály naptól Újévig. Malmot építhetnek és a maguk szükségére őrölhetnek is. Az építkezéshez szükséges fát, követ az uraság biztosítja, amiből látszik, hogy nem kaptak előre felépített lakásokat. Azonkívül, akinek nem lesz elegendő vetnivaló gabonája, annak ugyancsak az uraság ad kölcsön. Ezt azonban vagy viszsza kell adni, vagy le kell dolgozni az allodiális földeken. Az állami adóktól hatéves, a földesúri szolgáltatás alól pedig hároméves felmentést kaptak, hogy a megindulás nehézségein átsegítsék őket. A három év eltelte után minden gazda három forintot ad és tizenöt napot szolgál, ha van jószága, akkor jószággal, ha nincs, akkor pedig gyalog. Ezenkívül mindenből kilencedet adnak, csak szokás szerint a ház körül termeltek mentesek a kilenced-szolgáltatás alól. Mindezeket összevetve megállapíthatjuk, hogy ez a telepítési ajánlat 19*