A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

286 BALASSA IVÁN mel nézte. A német településeket arra is alkalmasnak ítélték, hogy a rebellis magyarokat megkössék velük. Ezért még olyan helyeken is, ahol belső telepítések lehetősége is felmerülhetett, szívesebben hoztak idegenből telepeseket'-. A Rákócziak sárospataki és regéczi uradalmát Trautson János Lipót Donát herceg, Falkenstein grófja, örökös udvarmester szerezte meg. A 8 városból és 28 faluból álló uradalmat akkor kétszázezer forintra becsülték, ebből 150 000 forint volt a kegyadomány, a többit pedig vissza kellett térítenie az udvarnak. Alig hallgattak el a Rákóczi-szabadságharc ágyúi, 1711-ben a herceg már intézkedik az uradalommal kapcsolatban, sőt az az évi szüretről már neki számolnak el

3

. A hivatalos beiktatás sokáig késett, ennek eleinte az lehetett az oka, hogy a Rákóczival való esetleges kiegyezés lehetőségét még nem vetette el a bécsi udvar. A birtokot nagyon elhanyagolt, leromlott állapotban vette át a herceg, aki maga mindössze két alkalommal látogatott el ide. Azt a jogot is megkapta, hogy a birtok korábban elidegenített tartozékait visszaválthatja. „Nem meglepő az sem, hogy e korszak elején a puszta telkek száma nagy. Magyarázatul szolgáinak itt elsősorban az előző had járatos évtizedek, mikor az átvonuló hadak pusztítása vagy a családfenntartók nagy számának hadbavonulása a jobbágygazdaságok feladására vagy kereteinek megszűkítésére vezethetett, a deserta sessiók keletkezésében azonban a háborúktól független okok is nagy szerepet játszottak, elsősorban az adóügyek." Jellemző az, hogy Sáros-Nagy-Patakon 1712-ben így alakult az elhagyott telkek száma: egész telek: 27, fél telek: 66, negyed telek: 41, nyolcad telek: 25. Ugyanez volt a helyzet Sáros-Kis-Patakoin is

4

. Németországban a parasztság helyzete e korszakban ugyancsak keservesnek mondható. A XVII. század állandó háborúi erősen megapasztották a lakosság számát, de már 1700 körül újra elérte a XVI. századi 15 milliót. Németországban nagy belső áttelepülés is megindult, rnely különösen Poroszországba irányult. Ezek elsősorban protestáns kézművesek voltak, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Poroszország gazdasági és politikai jelentősége a XVIII. században megnőtt. Amikor már a magyar bevándorlásra került a sor, nagyobbrészt földművesek jöhettek számításba, annál is inkább, mert itt elsősorban erre volt nagy szükség. XIV. Lajos francia király rablóhadjáratai Németország jelentős részét, főleg a Rajna vidékét sújtották, ahol a lakosság nyomora nem sokban különbözött a harmincéves háborúk időszakától"'. Bár a XVIII. században békésebb korszak (köszöntött be, és a lakosság gyors növekedésnek indult, de ez egyes kerületekben még nagyobb nyomort idézett elő. A bádeni alemann és a würtenbergi sváb területen a vagyont a legkisebb fiú örökölte, így a többi gyereknek másfele kellett foglalkozást keresnie. Ezek közül igen sokan kénytelenek voltak vándorbotot venni a kezükbe és új hazát keresni. A magyarországi új birtokosok természetesen ezekre a területekre küldték főleg szervezőiket, akik fűt-fát ígértek, csakhogy a telepeseket az országba tudják csalogatni, ugyanakkor kikötötték azt a szegény parasztok számára jelentős összeget, amit magukkal kellett hozniuk. A telepítés kérdésével az 1722—23. évi •országgyűlés is foglalkozott és a telepesek részére általánosan hat év