A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

Herman OTTÓ MEGINDÍTJA AZ AQUIT AT (1,894) 25 „Kedves Barátom! Csak most, ebben az arasznyi szünetben jutok ahhoz, hogy leveled vételéről megnyugtassalak. A törlést végrehajtottam. Teljesen igazad van, ha a jövőre nézve tisztán önmagádra támaszikodol — régóta teszem: a Xema is olyan eredetű. Hogy én üdvözöllek, az nem valami virtus; de más is csatlakozik. Találd ki? Ölel régi híved Herman Ottó"

18

. Közben elkezdte Herman Ottó a kongresszusi kiadvány készítését is. December közepén Csató Jánosnak írt levelében a szerzők tehetetlenkedéséről panaszkodik. ,.Barátom János! Két leveledre tartozom felelettel még pedig jó idő óta; de reménylem, hogy nem ítélsz el, (mert fogalmad lehet helyzetemről. Képviselősködni, erre-arra tagoskodni, előadogatni, egy szuszra Compte rendue-t szerkeszteni, corrigálni stb. stb. stb. nem kis dolog; hozzá a t. Congressus úgy megszaporította a levelezést, hogy fölér az egy főszolgabíróéval — és hozzá írnok nélkül!!!! Igazi levélkazlakkal kell birkóznom. Ergo csak 'rövid lehetek'. Koch iránt légy megnyugodva, azt beszúrom. A mi az írást illeti, ez így áll: Madarász mindenkit biztat, a helyett hogy írna. Azután Te, Szikla, Chernél azt kérditek, hogy írjatok-e? Hát persze! Hiszen ez a kérdezősködés merőben felesleges, különösen az utóbbiak részéről, mert igazság szerint eddig csak Te és én állunk a sorban. Hát írjál, írjál és írjál! Idő van, mert most még csak az első kötet járja, melynek lOdik ívét corrigálom. Csáky gf. 80 ívre hatalmazott meg! A C. R. nagyszerű lesz — én mondom — kiadom az Összes előzményeket, hadd lássa a világ, hogy a czivilizált Hayekek és Mayerek akadékoskodásaikkal valóságos vadszamarak, a munka és eredmény teljesen a miénk. Feleségemmel együtt üdvözlünk — igaz indulattal. Ölel régi híved Herman Ottó"

19

. 1892 elején formálódott Herman Ottóban valamiféle szervezett forma megteremtése a magyar ornithologusok számára. Február közepi levelében csak úgy érintőleg említette, maga sem gondolta végig, éppen hogy a szükségét érezte. „Édes Jánosom! Köszönöm Teneked a Harelda glaciálisról szóló czikket, a mely a II kötetben, a melybe hétfőn vágom a fejszémet, meg fog jelenni. Mert én most már be fogok gubódzani, s nekifekszem az irodalmi adósságok törlesztésének: van annyi, hogy álmatlan éjszakákon azon szoktam töprengeni: hátha kevés az életidő? Vagy 2 esztendőre biztosítva is van az életem s addig majd csak kerül valami; bizonyos, hogy az anyagi fennmaradás a kisebbik gondom. Madarász úgy látszik megtalálta a kerékvágást: átvette Lendítői — ki arról nevezetes, hogy 'semmihez sincsen kedve' — a laboratóriu-