A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

26 HUSZTY SÁNDOR mot, teljesen és ügyesen berendezte s hozzáfogott a biológiai csoportok megalkotásához. Minden jó volna; de szervezéshez nem bírom vinni az ornithologiát itt közöttünk — pedig kellene. Tschusi utolsó levelében kijelentette, hogy ezentúl csak Austriára kíván szorítkozni. Mihelyt a kritikus helyzet enged — örökre csak nem tarthat — az a szándékom, hogy az általam megalapított 'Természetrajzi Füzetekkel' próbáljam meg a Transactiót, mert fontos, hogy a lényeges közleményeik más nyelven is megjelenjenek. A bajok baja az, hogy azok a bölcsek, a kiknek hiányáról panaszkodó!, itt se teremnek, magam pedig a kettős munkát mégse győzöm — fizikai és anyagi okoknál fogva egyaránt. De hát imajd utána vetem magamat. A zoológiai értekezletek nagyon élénkek; a tegnapira vagy 60 ember — egyetemi és középiskolai tanárok stb. — volt jelen s nekem úgy látszik, hogy ez állandóan így is marad, mert itt a legapróbb dolgot is föl lehet hozni s a legspeciálisabbat is; holott a nagy szaküléseken mindig parádésan kellett kiállani. Buda Ádámtól is jött egy értekezés, azt is adóim. Szegény feleségem sokat betegeskedik; egy darabig mind ketten feküdtünk, sőt a cseléd is, úgy, hogy csak a Csóri kutya vigyázott s adott jelt, ha valaki jött. Én influenzáztam, sőt vissza is estem ebbe a nyomorult nyavalyába, mely annyiban megsegítette a Szapáry dolgát, hogy nagy rész miatta buktam ki — egy kicsit a kenyeremből is. Ölel igaz barátod Herman Ottó"

20

. A szervezet kósza gondolatát elhessentette a kongresszus tudományos kiadványa szerkesztésének gondja. Van belőle éppen elég, amit elviselni még nehezít a lelkes segítőtárs feledékenysége. Rögtön meg is könnyebbült, hogy becsületesen bevallotta Csató Jánosnak a bántást 1892 május elején írott levelében. „Kedves Barátom! Congressusi dolgozatod, úgy a Buda Ádámé is rendbe van s ma adtam ki a nyomdának a rendelést, hogy milyen sorrendben tördelje az eddig kiszedett 23 értekezést. Minthogy értekezésed németségén én mentem végig s a Buda Ádámét is nyélbe ütöttem, gondoloim, hogy nyelvi tekintetben meg lehettek nyugodva. Tárgyi tekintetben akad egyazon tárgy nálad és Budánál, a ímennyiben t. i. a ragadozókra vonatkozik; de én a pleonasticus részeiket is meghagytam. A Harelda czikket nem tartom czélszerűneík a Compte-rendu-bein kiadni, mert egy fajnak, mely Erdélyből már ismeretes is, akkora topographiai feneket keríteni nem egészen helyes, különösen akkor, a miikor az már sokszorosan és különösen németül le van írva. A Harelda glaciálist megfigyelte Czynk 1885ben és 1887ben Fogarasom és be is küldte; magyar földről — mint magad is írod — többszörösen került meg s így nincsen eléggé (megokolva a M. Záhról való esetet kidomborítani; ezt egy Notiz megteszi.