A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

176 KILIÁN ISTVÁN tsésen meg szabadulék, mert eddig talám belőllemis ki verték volna a' Lelket. Az az egész hát ha éppenségesen ugy vagyon a' dolog sem mitsem használt. FITOD: Mi lehet ennek az oka? lám én bé is mentem, kiis jöttem minden veszedelem nélkül, nagy dolog, ha valamellyiknél közülietek arany, vagy ezüst marha nem maradott DEM: Eh semmi efféle nincs nállam. FITOD: Hát e' mitsoda?'

1

'

1 ez az oka a' szerentsétlenségnek. FITOD

/,:

': Én a' szegény Buxinak se-[11b] gittségére megyek. DEM: Hát én mit tsinálljak? Egjedül maradgyak itt? FITOD: hamar tehát, tsak hamar eregysze ama bokrok közzé, ved bé magadot (:Által láttam én azt, hogy ennek a' dolognak illyen vége lészen:) De jol észbe kell venni hová rejtette el magát. Ha már ez nem nagy Bahó, az közelebb való íátska alá le dőlt. Tizen (Módik kimenetel. Fitodi, Bugyorádi, Szőcs Geczi, Harisnya Andor, Tilos Bancsi, Csákó Peti Konrád. FITOD: Ahon la! ihon jönek a' Parasztok, soha bizon, né hogy vannak fel fegyverkezve! Némellyek fejszével, baltával, némellyek cséppel, kapával, mások vasvillával, isztuttzal

/l(i

, mind, mind fegyveresek. Éppen jol akadtam szembe vitézlő Bugyorádi Praefectus Urammal. BUGYORÁDI: Mi féle Ember ez? KONRÁD: Uram én ezt az embert soha sem láttam, pedig éjjel, nappal itt alá s' fel koslatok. FITOD: Abban sokat ne törjétek a 'fejeteket, hogy meg tudgyátok ki legyek én. GECZI: Uram, Nemzetes Praefectus Uram! mi jol tudgyuk, ki légyen őkeme, őkeme az, a' ki azt a' két garbonczas embert ki nyiiatkosztatta. BUGYOR: Hát gaz emberek, miért nem kellett ezt elébb meg jelenteni he? FITOD: En ma történet szerént erre által mentem, mikor az a" két Ember a Vár-[12a] allyát ásni kezdette. BUGYOR: s' hát hol vannak? FITOD: Uram igen meszsze nem lehetnek. BUGYORÁDI: Tü Geczi, és Harisnya Andor ezt a' tserét '

a zaklassátok fel. Tü pedig hol vattok Tilos Bancsi, Csákó Peti a' kereszt ut felé menvén azokat a' bokrokat emberül megvisgállyátok, ha füttyentek, vagy kiáltok, tűstént itt teremjetek! ANDOR: De ki mér hozzájok nyúlni, ha garbonczas Deákok? En ugyan nem. BANCSI: Hiszem azok olvasni is tudnak az emberre. PETI: Ki fogja az én tulkaim mellett az eke szarvát, ha engem meg babanáznak? ANDOR: Mit féltek sógor, mikor az Uraság fogattya meg az ollyanokat nem árthatnak semmit. BANCSI: Ni, ni! ez az én tarisnyám! nézd még lopok is ezek az emberek. BUGYORÁDI: A mit parancsoltam vigyétek véghez, hol nap mindeneket el végezünk. Ha valamellyik azok közzűl kézre kerül, s' meg nem akarja magát adni, főbe ne verjétek, de másutt valahol éritek, tsak lássatok hozzá, hogy a moderamen inculpatae tutelae'

lS meg tartassék. Te Konrád mellettem maragysza; FITOD: En mindgyárt küldök édgyet.