A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

A XVII—XVIII. SZÁZADJ ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 177 PETI: De a' Praefectus Uram füttyent é, vágj kéált az Ur? mondgya meg nékünk, had tudgyuk magunkot mihez kellessen tartani. BUGY: Oh ti ostobák! KONRÁD: Halgas! mind égy akár füttyentsen, akár kéáltson. GECZI: Jol van meg fizetitek ti ma a' salitrom arát, a' melynek kapállására ide tsaltatok. [12b] Utolsó kimenetel. Minnyájon. BUXI: Élig tudom, ha magam vágyóké itt, vagy tsak az árnyékom? Jaj, Jaj fájdalom! Jaj derékom! Jaj oldalom! Jaj Lapaczkám! Jaj egész testem! ugy el potyoltak, úgy el vertek, ugy őszsze törtek, hogy szűkön hidgyem, ha vané tsak égy ép oldal tsontom; a' mi kevés életet hagyott vala meg bennem a' rettegés, azt-is ki kergette a' pokolbéli verés. Azok a' telhetetlen torkos kutyák, még késártetekké tették magokot. Az az átkozot Remete, hogy a' Monostori csűrön fellyül légyen temetése

49

, réá szede, hogy másodszor is le mennék a' pinczébe. Való ugyan, hogy azután ki szabaditta a' hóhérok karmai kőzzűl, de még is (:az mint sajdittom:) edgyütt ő az Úrral a' kigyó követ 50

. Ah én szegény nyavallyás, annyi ütésekkel meg nyomorittatott Ember! már mihez fogjak? azt sem tudom hová lett az Uram? eligendő tanátsot nem adhatok magamnak, el mennyek é, vagy itt maradgyak? ha itt maradok, meg esznek a' farkasok, ha el menyek valahol az utón maradok. De még-is tanátsosbb ell menni, megyek a' meddig mehetek De vallyon igaz utat vészeké élőmbe? ugy tedczik, hogy erre jöttünk. Jaj Tolvajok, Tolvajok! GECZI: Ahá kézre kerülél jo madár! BUGYOR: Te Vakmerő Ember mit [13a] tsináltál te itt? BUXI: Uram a' Remete tsalt meg minket, én semmitsem tselekedtem. BUGYORADI: Istentelen! nem akarod meg vallani gonoszságodat? BUXI: Uram! Uram meg vallom! meg vallom! tsak égy kis irgalmasságot kérek! BUGYORÁD: Hol a' társad? BUXI: A Remete? oda bé vagyon. BANTSI: Még sem akarsz menni! meg érzed már a' kezemet, tudom, hogy haza is viszed a' kékit. BUGYOR: Hurcollyátok ide őkemit. DEM: Meg halok inkább, hogy sem ebből a' helyből ki mozdullyak. ANDOR: Praefectus Uram ez az, a' ki minket salitrom kapálásra fogadott. DEM: Micsoda? Hiszem ez az én Jószágom Gondviselője, és még is illyen gyaláza* tall (!) merészel engemet illetni! igazán tététől talpig gazember. BUGYOR: Ide vezessétek őtet. DEM: Hitetlen jobbágyok, hát igy kell bánni földes Uratokkal? hallod é te e' szempillantástol fogva nem vagy Praefectusom, titteket pedig más rámára húzlak! BUGYORADI: Mit beszélsz? még a' Magisztrátussal szembe állasz? Biraddal ujjat akarsz vonni? FITOD: (:cum lucerna:) Tekintetes Uram mi patvar dolog ez? DEMETER: oh kedves Fitodim bár itt lesz vala, soha illy nyomorúságra nem jutottam volna! 12