A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
174 KILIÁN ISTVÁN FITOD: Mit sopánkodtok. Semmi rósz nem ér benneteket, Akármit mondgyanak néktek, egyebet semmit-se felellyetek, hanem ezt. Hát ha eppensegesen ugy vagyon a' dolog. DEM: s' hát ugjontsak ezekkel az igékkel megengesztelődnek a' késértő Lelkek? Hátha eppensegesen ugy vagyon a' dolog. Jol fejedbe vetted é Buxi? BUX: Hátha — hátha — hát osztán tovább hogj vágjon? DEM: Hátha, hátha — ép — eppensegesen — eppensegesen ugy — va — ugy vagyon — a' dolog. No jol van tudom már, tsak jöjjön a' Lélek. FITOD: En el menyek, ti el ne felejtsétek szavaimot. Tizenkettődik kimenetel. Kénes Demeter Ur, Buxi. DEM: Tsak meg kell vallani, hogj ez valósággal égy igaz szivű ember. BUXI: tsak sokáig oda ne lenne, hogj én is mennél hamarább le mehetnék. DEM: Lám őkeme most mit mond? hiszem te az egész világ kintsiért le nem mennél? BUXI: Uram! mind másként van most a' dolog. DEM: Ügyé, hogj kegyetlen a' ki téged megint [10a] a' le menetelre kénszerit? BUXI: Igen mert el hitettem volt magammal, hogj megint oly rettegés környékez meg mint elébb. De minek utánna ki tanultam miben állót az akadály, a' bemenetelre örömest réá adom magamot. A Németh Varga Auszcziglije, a' tizenött fél potura; ezek voltak az akadállyok; másik az, hogy a' késértő Lelkeket nem engeszteltük, most ez is meg van, pénzem sincs, papirossam sincs, a' verset-is tudom. Hát ha eppensegesen ugy vágjon a' dolog. De már talám jő. DEM: Nem még. Buxi ide álly, azomban próbálgassuk magunkot, ne hogj el véttsük az ugrást, ha valami Lélek hirtelen meg jelenik, bártsak most egyszer essünk által szerentsésen rajta. No! én most Lélek leszek, te felely: DEMET: Kik vattok tü, a' kik ebbe a' Várba mérészlettetek bé lépni? BUXI: En Uram Buxi vagjok, őkelme pedig Nemzetes Kénes Demeter Uram. DEMET: Ahhá! Tök kolop /,(l nem ugy még egyszer. Hát ezen a' puszta hellyen mit akartok? BUXI: Kéntset akarunk kapálni. DEM: Oh szamár! mit mondott a' Remete? miért háborgattyátok a' Lelkeket? BUXI; Mert a' Remete mondotta. DEM: Tök a' tronf, veled én ma semmire-sem mehetek. Azt mondd a' mire a' Remete tanittott. Távozzál innét, másként mindgyárt megeszlek (:fugit:) BUXI: A Tekéntetes Ur alig hogj meg nem éjesztett. DEM: Hát még sem jut eszedbe, a' mire tanittot a' Remete bennünket? BUX: ugy bizon most jut eszembe, azt kell vala mondanom. Hátha eppensegesen ugy vagyon a' dolog. DEM: így nem igen sokra, vagy talán semmire sem menyünk. BUXI: Hátha eppensegesen ugy vagyon a' dolog. DEM: Hogy hogj beszélsz tők mag' s mak filkó! BUX: Hát ha [10b] Eppensegesen ugy vagyon a' dolog? DEM: Látom már. hogj ugyan meg látogattak veled engemet az Istenek. EUXI: Hát ha eppensegesen ugy vagyon a' dolog?
