A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 175 DEM: s' hát még te nékem illyen szerentsétlenséget kivánsz? BUXI: Hát ha éppenségesen ugy vagyon a' dolog. DEME: Eletemnek minden napjaiban ollyan ostoba állatra nem találék, a' millyen te vagy. BUXI: Hát ha éppenségesen ugy vagyon a' dolog? DEM: Eregy a' tatárba

41 a' te hát ha éppenségesen ugy vagyon dolgoddal. BUXI: Hiszem (:hogy igy szollyunk:) arra tanitta a' Remete. DEM: ugy mikor a' késértő Lelkekkel, de nem mikor velem kell szollanod. BUXI: Hiszem a' Tekintetes Ur ugj tett mint a' késértett. DEM: Igen elébb, de nem most. Ha-ha Buxi! mitsoda zörgés, zakatolás ez? Ihol jó a' késértet, a' késértett jő! MIND A' KETTEN: Hát ha éppenségesen ugy vagyon a' dolog? (:saepius repetunt:). Tizen Harmadik kimenetel. Fitodi, Kénts Demeter Ur, Buxi. DEM: Lád! Lád! hiszem a' Remete! te talán azt gondolod, hogy ezek tsak régi ringy rongy fosok

42

, és hogy ezek tsak rozsdás vasattskák? majd meg látod holnap, hogj tsupa finom arany, ezüst, és mind tisztádan tiszta

43 drága arany lánczok. FITOD: En a' mit meg Ígértem, véghez is vittem. BUXI: Ezer', s meg ezer köszönetekkel háláilyuk. FITOD: Mármost ti mennyetek le mindgyárt a' pincze torkába, meg láttyátok az égő gyertyát, ide, s tova ne tekingessetek. Az Igéket, melyre tanitottalak, élne felejtsétek. BUXI: Hát ha [11a] éppenséggesen ugy vagyon a' dolog. FITOD: Valamennyit el birhat az erőtök, annyival terhellyétek meg magatokat. BUXI: Uram, Uram! Nemzetes Uram ma kéttzer annyi erőm leszsz, mint mászszor. DEM: Eregy te előre Buxi. Tizen Negyedik kimenetel. Fitodi, Kénes Demeter Ur. FITOD: Mennyetek tsak, mennyetek! fogadom, hogy kinek kinek ki adgyák az ő részit. DEM: Jaj segittsetek! Tolvaj! Tolvaj! segittsetek! FITOD: Mi dolog? DEM: Jaj szerentsétlenűl! FITOD: hogy hogy szerentsétlenűl? — DEM: Négy — FITOD: Mitsoda négy? DEMET: Négy iszonyatos késértet Lélek reánk rohant. FITOD: s' hát Buxi hol vagyon? DEMETER: Jaj a' szegény Buxi, eddig talám ki adta a' Lelkét, mert mind a' négyen mind a dűhős kutyák réá todulának, En hála az Egeknek körmök kőzzűl szeren-