A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 173 GYÁRFÁS: Szabad belé nézni ügyé? ugy fedezik, hogy ezek azok? FITOD: Valamié volt, mindenét reám bizta ,még a' Pixissit is. KÁLM: Sies, mond meg hamar, mit akarsz, ne hogy Apám rajta kapjon, s' mindennel ell sűllyűnk. FITOD: Szél Pálkodgyál

35 Úrfi, meg tudd, hogy valameddig én nem szollittom, ide nem jő. INCZE: Hol vagyon tehát? FITOD: Ezt mászszorra hadgyuk? Most már mennyetek le a' pinczébe. BÁLÁS: De hogj mennyünk le a' sötétbe? őtsém könnyen nyakunk szakad. FITOD: Ott hattam én a' gyertya világot. Mennyetek, s' ketten égy felől, más ketten más felől állyatok a' garáditson, a' gyertya világot pedig középre helyheztessétek, de a' tarisnyámra, s' köntösömre, mellyeket ott hattam, jo gondot visellyetek. GYÁRFÁS: Hát osztán ott mit tsinállyunk? FITOD: En előbszőr bé menyek, s' a' tarisnyámot ki [9a] hozom. Azután Buxit a' Tekintetes Úrral bé küldőm. Mikor meg jelennek, ti a' mint vékony tehetségtekből ki telhetik Buxi Uramot ugyan Lelkesen rakjátok meg, hogy ugyan megszenteltessék benne a' kénesnek kévánsága. A Nemzetes Urat szalaszszátok meg, de ne bántsátok, de Buxibol tsak

36 egészszen ki verjetek a' Lelket, ismerjék meg, s' vallyák meg végre, hogy ők-is emberek. INCZE: Mind hellyesen van, de hát ha tserbe

37 maradunk? meg tud, hogy a' te fejedre sutty űk a' fa menykővet 3S

. Tizenédgyedik kimenetel. Fitodi, Kénes Demeter Ur, Buxi. FITOD: Kész már a' kelepeze, de eléis lehet őkőt szollittani, mert különben meg fulladnak. Héj. héj! kellyetek fel immár, kellyetek fel, siessetek, el jött az üdő! (:Ennye micsoda serények! a' kakuk sem repül sebesebben, de ha tudnák mitsoda levest készítettem nékik oly mohon nem kapnának rajta:) Meg engeszteltétek a' Lelkeket? Ha még égy kevéssé továbbátska

39 tart vala ez az engesztelés, tsak meg fulattunk volna belé. FITOD: Mitsoda? s' ti még ez ellen az engesztelés ellen zsembelődtők? DEM: Nem zsembelődűnk bizony mi, a' kénes kedvéért akármitis el szenvedünk. FITOD: Hát miért panaszolkodtok, hogy nehéz volt? DEMET: Mi nem panaszolkodunk, hogy nehéz volt, hanem hogy nem volt könnyű a' főidre arczal fekűnni, mikor ugy gőzölög. FITOD: A ki szereti a' kéneset, nem [9b] árt annak a' gőz. BUXI: Nemzetes Uram! ne versengjünk sokatt, mert telik az üdő. FITOD: Most már én előre le menyek, meg tőröm magam a' jeget ki hozok a'mennyit ki hozhatok, a' többit azután hozzátok ki magatok, maradgyatok itt azomban. DEMET: Ezt az embert az Istenek küldöttek nékünk. FITOD: Mind az által, ha valami Lélek meg szollittana benneteket, ne hebehurgyáskodg játok. DEM: Mit beszéli? tehát a' Lelkekkel kelletik nékünk szollanunk! Buxi én ebben az elsőséget örömest néked engedem.