A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

172 KILIÁN ISTVÁN DEM: Nállorn is van égy ezüst ora, égy arany pixis, s' a' pénzes erszényem, ved magadhoz ezeket is. FITOD: Az aranyhoz, ezüsthöz nem merek nyúlni, mert mindgyárt el tűnik a' kezemből. DEM: Hát mitévők leszünk a' kénes el osztásban, ha tőlled mind el tűnik. FITOD: En égy fillért-sem kévánok, tsak titteket akarlak boldoggá tenni. DEM: (:E bizonyára tiszta igassaggal bánik velünk:) hiszem a' téged illető részt kunyhotskádba [8a] ell tehettyűk. FITOD: Ebbe a' kosárba rakjátok tehát portékáitokot. DEM: Tegyük 32 ide hát a' Leveleketis. FITOD: Nem tudom, ha bátorságos hellyen lesznek é nállam? DEM: Bátorságossabb hellyen nem lehetnek. FITOD: Már a' van hátra, hogj a" késértő Lelkeket meg engesztellyétek. BUX: Az én Tekintetes Uram már annak modgjárol gondoskodik. FITOD: Nem ugj, láttyátok am tölgy fát, a' kire az hóid világ szolgál, az alá menynyetek, és ott arezra borullyatok, a' mig én elé nem szollitlak. En azomban itt maradok, s mindeneket szorgalmatossan ell rendelek. DEM: Ez az ember ezt a' mesterséget derekason tudgya. Hát a' kereszt útra nem szabad lesz menni. FITOD: Amit mondok, ahoz lássatok, itt ne késsetek. DEM: Még édgyet tsak nem ell felejtek vala. Ihon az ezüst gyűrűm is, ved el eztis, hogy semmi ne légyen nállam, a' mi a' szándékomat meg akadállyozhassa. Tizedik kimenetel. Fitodi, Kálmán, Incze, Bálás, Gyárfás. FITOD: Ha van ezeknek égy pénz ára eszek? ugj meg széditette fejeket az aranynak f üstye, mindenre készek az esztelenek. Izzacz most Dobozi

:i:J Demeter. Izzacz Buxi, de várj tsak, több vagyon még hátra. Buxit ugyan emberségemre fogadom oly formán meg rakják, hogy oldal tsontyainak is hirével leszen. A Tekintetes Ur pedig noha fába nem fut, szárazon mindazáltal el nem mégyen, a' szégyent, s' gyalázatot tsak ugyan nyakába kerittem. Bártsak Kálmán Úrfi ne késne Attyafiáival. Valami zörgést hallok. Talám ugyan az Urrfi? [8b] Eppenségesen őkeme. De jokol 34 érkezel édes Kálmán Úrfi. KÁLM: En a' te tanátsodon jártam, de ha rajta vesztyűk, azután te lássad. — FITOD: Semmit sem fély, a' Nemzetes Ur, a' mint Fitodi fuja ugy járja, mert ég benne a' kénesnek kévánsága, mint az Enyedi Aszszonyba a' Páliinka. INCZE: Mi ketten a' mi kőntősűnkőt a' szénégetőktől, ezek a' malomból költsőnőztek. FITOD: Nem lesz vala annyira szükség. BÁLÁS: Ugye? hogj evei az áll arczával hellyesen el titkollyuk személlyűnket? FITOD: Felettéb igen jol. KÁLM: Be hogy juthatunk a' Levelekhez? FITOD: Bezzeg itt a' bekkenője. Úrfi várj tsak, ő a' garabonczás Leveleket kezemhez atta, talám azok által valamire mehetünk. KÁLM: Bolondság a' dolgod.