A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 165 Második kimenetel. Kálmán Urffi, Fitodi. KÁLM: Fitodi! vallyon ugyan te vagy é Fitodi? FIT: Hát nem ismer az urrfi? ebet szőriről, Fitodit beszédéről. Fitodi vagyok tégnapis, mais, holnapis, a' subában-is. Fitodi vagyok, és már kétt órája, hogj Fitodi itt vagyok; De hol sűtéd a' makkot ennyi ideig? KÁLM: Már sok ideje mind nézlek, mind néz-[2a]lek, kőrnyős körül elnézlek, tététől fogva talpig elnézlek, tsak nem hitethetem vala magammal ell, hogj Fitodi volnál, ugy meg változtatott ez a' habitus. Azt vélem vala, hogy valami Attyasága vagy: Igazán mondom, ha csak szavad járásáról meg nem ismer, téged senki Fitodinak nem mond. FIT: Szeretem az eszemet, ne busuly Kálmán, nem első dolgom, nem is lesz utolsó, hogj az Urat vizre viszem. KÁLM: No! de Fitodi — FITOD: Ej, éj! ne légyen reám gondod Urffi. KÁLM: Én inkább a' magam bőrömet féltem, mindsem a' tiédet; mert ha markunkba szakad a' róka fark, őrök gyűlölséggel meg utál az Apám, ki tagad az örökségből, s' ugy maradok mint az ujjom. FITOD: Ami pedig engem illet, nem fél Fitodi, Urffi! járj az én tanácsomon, igérem te sem ütőd meg az inadott. KÁLM: Mond ki hát, valamit kévánsz, véghez viszem. FITOD: Meny siettséggel Incze, Bálás, Gyárfás Uramékhoz Attyádfiaihoz, vedd réá, hogy könnyebben meg csalhassuk Apádot, változtassák meg Kőntősseket, tegyenek áll arczát fel, s' veled édgyűtt mennél hamarébb ide léptessenek; meg látod, hogy álmot nem hűvellyezek; Eregy már Urffi, én azomban itt meg várlak. KÁLMÁN: Mind meg cselekszem, de meg lásd. FITOD: No, Úrfi! csak eregysze, és itt sokat ne szemetez, az én gondom a' többi. Meg látom ki csal meg, hiszen három éttzakája, hogy kovácsolom a' görény fogat. Eregy már no! de ott ne felejcsd magadott. [2b] Harmadik kimenetel. Fitodi maga 8 A Históriának fundamentomát már meg adám, hogy a' Mester gerendákotis fel rakjam; a' pinczebe veszem bé magamot, 's evei a' kis égő Gyértyatskával ez el rejtett Kénesnek hellyit mutatom; azután le ülők a' garádicsra, s' a' derék Kénes kapálokot meg várom. Mert a' maszlagos vén Buxi sokat álit az illyen jelek felől: hiszem égj

9 néhányszor meg akarta ásni házunkat, hogy ő Kéntsre akad, hogy már! — mert a' két fekete macskánk, a' mely szüntelen a' ház kőrűl kalandozik, nagy szeget űtőtt tők fejébe; És az ő eszelősködése cselekszi, hogy a' Nemzetes Uns annyira ásétson a' Kénesre. De ugy el hitesse magával Buxi Komám, hogy ki verem én ma mind a' kettőnek fejéből a' Kénes kapálást. Mihent a' Pinczebe mellyebben bé lépnek, nagy zörgést támosztok, bizonyoson tudom, szaladásra veszik a' dolgot. De im valami