A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

14 HUSZTY SÁNDOR sok dolgot félrerakosgatok — tele vagyok haraggal, keserűséggel. így történt az, hogy sem az Ön, sem kedves, előzékeny ipja levelére mind ez ideig nem válaszoltam — igazában pedig nem is tudtam volna mit. Most azonban, hogy imár a pályázati határidő végét érjük, becsületbeli kötelességemnek tartom Önt következőképen értesíteni. Én semmiesetre és semmire sem pályázom s épen azért némi kis befolyásomat mások érdekében használhatom föl. Pályázók eddig (számbavehetők) Dr Horváth egy entomologiai kézikönyvvel és esetleg a hemiptera faunával, továbbá Dr Dezső Béla spongiákkal. Ugy tapasztalom, hogy Horváth iránt nem lelkesednek; Dezső pedig új. Minthogy végül többi zoológusaink mindnyájan hátralékban vannak, tehát nem pályáznak. Ön tehetne kísérletet. Minthogy a javaslat részemről bajos, mert nem tudom mennyi a rákászat! előstudiuma, hát csak azt mondhatom hogy: ha már van feldolgozható anyaga, pályázzék előtanulmány okra. A múzeum irodalma akkor is rendelkezésére áll, ha velem valami történnék, azonkívül a díjnál úgy számítson, hogy egy utazás péld. Bécsbe teljék. Mást nem mondhatok. Ami a Petényiánákat illeti, mondja meg Hengl tanár úrnak, hogy nagy köszönettel tartozom a készségéért, de ma nem tudom, vájjon igénybe fogom-é vehetni, mert mondom furcsa idők járnak, olyanok, hogy nagy változásokat eredményezhetnek. Ezek után fogadja szíves üdvözletemet híve Herman Ottó"

0

. Megfogadta Horváth Géza a felszólításnak is beillő tanácsot, s mindkét témáját beküldte a pályázatra. Mindkettővel megbukott és ezért egy kicsit Herman Ottó is felelősséget érzett, hiszen ő biztatta. Ezért is mentegetőzött 1879 júniusi levele. ,,Kedves Uram! Talán sohasem esett oly nehezen az írás, mint e perczben, a melyben számot kell adni a szerencsétlen pályázati ügyről és egyébről. De már ennek meg kell lenni, késni már nem szabad. Mindenekelőtt fogadja itt utolsó czikkének különlenyomatait s azt a rongyos 10 forintot, a mély kifutja. Most pedig teljes őszinteséggel a pályázatról. Én a kézikönyvre megírtam az indokolt pályázatot, aláirtaim magam is; sőt aláírattam Frivaldszkyval is, szentül hive, hogy három munkás, közte egy megtért Bugátista csak nyomni fog a latba. Szilvinek azonban scrupulusai voltak a miatt, hogy az államsegély önálló kutatásokra van szánva, tehát kézikönyvre nem! Közben értekezett Szily Semseyvel s ez azt mondta, hogy minden vállalatnak, melyben én bennvagyok, viseli költségét. így mondta nekem Szily. Erre így tettem: bezártam a kézikönyv pályázatot egy borítékba, a melyre azt írtam: 'csak abban az esetben pályázik, ha Semsey kötelezi magát, hogy magáévá teszi, ha a bizottság megbuktatná. Dr Horváth Hemipterái minden körülmények között pályáznak'. És mi történt? Pályázatra bocsátják a kézikönyvöt, a Hemipterákat nem s kisült, hogy Semsey nem biztosított semmit! Margó — kit soha sehol sem látunk — megjelent a bizottságban, s minthogy sem én sem Frivaldszky nem lehettünk benne, Margó dön-