A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)
Herman OTTÓ MEGINDÍTJA AZ AQUILAT (1,894) 15 tött két tanítványa javára. Oly indokolással szembe a minőt én készítettem, ez koczamagyárkod ás volt s az a mi az Ön pályázatával történt, az egyenesen inqualificabilis eljárás. A imilkor én ennek a társulat irodájában nekimentem, az egész magistrátus azt ismételgette: hiba történt, nagy hiba! mely beismerés a valódi waterproof 'eső után köpönyeg'. Semseyből annyit vettem ki, hogy ő az én vállalataimat kívánja támogatni s neki az az óhajtása, hogy kivált olyan Phylloxera féle ügyeket tisztázzak s észleljem a madarakat. A kézikönyvre nézve úgy nyilatkozott: 'azt mondták nekem, hogy ez nem jó vállalat'! Én ezekről sokat gondolkoztam és gondolkozom s elhatároztam, hogy az Octoberi füzetben a koczamagyarságot .megtámadom. Kiadom a pályázat indokolását és levezetem a tanulságot. Pulszky beleegyezett. Nekem egy percznyi kétségem sincs abban, hogy kellő fellépéssel ki tudtam volna csikarni Semseyből a díjat; de egyfelől nem vagyok revolver-író, másfelől szükségesnek tartam, hogy ez a dolog vitatkozás tárgyává tétessék, mert nem annyira vállalatiról, mint egy ferde irány gyökeres orvoslásáról van szó. így áll ez a dolog tisztelt uram. önnek van sérelme, én magam pedig a legkínosabb helyzetbe jutottam Önnel és Frivaldszkyval szemben. Reményiem azonban, hogy Ön a sérelemért nem tesz felelőssé, mert lelkemre mondhatom, hogy jóhiszeműleg és becsületesen jártam el s hibám az, hogy 'még mindég nem ismertem eléggé az embereket. Semsey a napokban felkeresett, minthogy megtudta, hogy a múzeum is megtagadta tőlem az útiköltséget; rendelkezésemre bocsátott egy összeget, hogy az alsó Tisza madárvilágát megtekintsem. Hétfőn indulok. Ha van közölni valója, kérem levelét Doroszlóra (Bács megye) honnan testvérem utánam küldi a mocsarakba. Ezek után fogadja legjobb üdvözletemet, mellyel vagyok híve Herman Ottó" 7 . Majdnem egy évtized múltával, 1887 őszén érezte elérkezettnek az időt, hogy belevágjon a nagy madártani kézikönyv megírásába. Pályázatot nyújtott be a Természettudományi Társulathoz, s az 1888. január 18-án elfogadta. Ezt is, mint minden eddigi művét korszakalkotónak szánta, valami újat, eddig még nem voltat adni bele, amit a tudomány nem tolhat félre, ímert csak rajta keresztül vezethet a fejlődés útja. A kedvező fogadtatásra rögtön továbblépett és egy hónap múlva beadványt készített a Társulat vezetőségéhez. Benne már gyakorlati célokat tűzött maga elé. „Tisztelt Választmány! Engedje meg a mélyen tisztelt Választmány, hogy mindenekelőtt egyszerű, de mély érzetből fakadó szóval köszönetet mondhassak megbízásomért, a melyet, a tisztelt Választmány ajánló szava alapján, a ikir. Magyar Természettudományi Társulat idei közgyűlése is szentesített. S a midőn köszönetemet kifejezem, lehetetlen hálámból kifelejteni Semsey Andor urat, a Választmány tagját, kinek áldozatkészsége nélkül, a megbízás mostani alakja szerint meg sem történhetett volna.
