A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON ^47 ismertetése alapján a különféle etnikai csoportoknál élő kincsmesék jellemző jegyeit kiemeljük, arra azonban sort kerítünk, hogy a különféle népektől gyűjtött kincsmesék közös vonásait feltárjuk. A mese cselekményszála az alábbi: Háború folytán egy váromladékba, egy útkereszteződés alá vagy valamilyen más helyre a hajdan volt elődök vagy egy fukar pénzkuporgató óriási mennyiségű kincset rejtettek el. Ezt a kincset csak igen körülményesen és nem mindenki szerezheti meg. Meg van szabva, hogy mikor lehet a kincset feltalálni. Rendszerint bizonyos sátorosünnepeken, nagyobbára nagypénteken vagy valametyik szent napján, s majdnem mindig csak éjszaka lehet hozzájutni. Különleges lények, szellemek vagy „kísértetek" őrzik a pénzt. Ez a kísértet lehet jó- vagy rosszindulatú. Mindenesetre a kincs megszerzése érdekében szükség van arra, hogy az őrző jóindulatát megnyerjék. A kincs helyéről, az eredményes kincsásás idejéről többféle módon értesülhet a legilletékesebb. Többnyire álmában jelenik meg a kincset Őrző ősz ember, törpe vagy más különleges élőlény, s adja tudtul, hogy hol, mikor és milyen körülmények között lehet az elásott mérhetetlen kincshez jutni. Minthogy a kincs megtalálása még a viszonylagosan pontos leírás esetén is nehézzé válhat, a pontos helyet a helyszínen újabb különös jelek jelölhetik. Ezek között közismert a lidércfény vagy általában a fény, esetleg szén-, rongy vagy rozsdás vasdarab található a föld felett. A kincs meg találását bizonyos feltételekhez is köthették. Ilyen volt többek között a keresés közbeni szótlanság, varázsszövegek ismétlése. Máskor kötelezően előírt véráldozatot is követelhetnek az ásótól. Társadalomkritikai tendenciát sejtet a mesének az a vonása, amely szerint a kincset a kapzsi ember el nem nyerheti. Gyakori a mesékben az átváltozás motívuma: a talált vas, szén, vagy rongydarab pénzzé, arannyá változik. Ugyanez könnyen elképzelhető fordítva is, ha a kereső nem felelt meg a kívánt feltételeknek. Az alább közölt Ként kapáló című komédia témaalapja ez az Erdélyben is élő kincskereső mese. A XVIII. században nyilván országszerte közismert mese szolgáltatott az ismeretlen szerzőnek alapot arra, hogy ezt a társadalomkritikai mondanivalót is sejtető komédiát megírja. A mese ,,erdélyi variánsa" a komédia alapján rekonstruálható. Pusztavár pincéjében nagy mennyiségű kincs rejtőzik, amely Dárius kincse. Egy más adat szerint évszázadokkal ezelőtt egy háború alkalmával rejtette el azt az egykori gazdag tulajdonos. Ezt a kincset csak a vár tulajdonosa nyerheti el. A kincs rejtőzésének „történeti" bizonyítékai vannak. 1200-ban igen sok holló járt a vár körül, 1675-ben, mikor Füstfaragó Gyurka elaludt, nagylábujját valaki megfogta, s felébredvén öt gyertyát látott a lábfejénél égni. 1686-ban Bundás Gábor a várban pénzt hallott olvasni. 1698-ban Pépavakaró Kozma egy halom szénre akadt ugyanitt, ami másnapra kincsesé változott. Jó néhány jele van azonban a jelenben is annak, hogy Pusztavár pincéjében kincs található. Létére utal a gyertyavilág és a két fekete macska is. A vár tulajdonosának, a kincs megkeresőjének a Kos csillag jegyében kell születnie. Csak holdtöltekor lehet kikapálni. Idegen kézben a kincs eltűnik. Különleges élőlény őrzi. Ez egy kis fekete ember, a feje mint a szelindek kutyáé, szarva olyan, mint az ördögé, nyelve két ölnyi hosszú, 20 kimeredt szeme van. Testét, mint a medvéét, sűrű szőr10*
