A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

Herman OTTÓ MEGINDÍTJA AZ AQUILÁT (11894) 13 tésére van adva s egy kézikönyv nem az. A mellett a pályázat élénk lesz. Pályázik Dezső Béla a littorate spongiaival, Tömösváry Ödön myriapodákkal, Bartsch (talán Crustaceakkal, nekem pedig a nyakamon ülnek az Ornithologiával, kivált a mióta Brehm feldicsért. — De nekem nem pászol ez a vállalat — tudj' az isten, idegenkedeím ismét lekötelezve lenni. Ilyen körülmények között nekem az a nézetem, hogy Ön kétfélével pályázzon: az entomologia kézikönyvével és a hemipterákkal. Szily biztosított, hogy a pályázatokat nálam nélkül nem döntik el, tehát lesz módomban a bizottságban a kézikönyv fontosságát kifejteni s talán győzni is. Én azért disponálok így, mert kimondatott, hors concours állok s vállalataimat pályázaton kívül is fedezik. A kézikönyvre vonatkozó nézetei a mint azokat levelében kifejtette talpraesettek, a pályázatban capacitalóan szóljon, tervül veheti Lennis Synopsisának szabatosabb, viszonyainkhoz alkalmazott képét. Ha ez elesnék is, a jövő okulhat a pályázatból — a hemipterák pedig tartalékban vannak. Igen! azt is tegye a tervbe: az entomologia kézikönyve különös tekintettel a honi stbrel így állunk kedves uram. Tegyen félre minden scrupulust és csinálja meg a dupla pályázatot. Arról biztosítom, hogy rajtam semmi sean múlik. Chyzar itt járt s idegessé tett. Látva, hogy éppen megérkeztem, szobám egy chaos, én átfázva kifáradva, mégis kényszerített, hogy neki pókokat határozzak meg sötétben a fiaskón át! Minden jót kíván híve barátja Herman Ottó"

4

. 1879 áprilisában a maga szándékozott művéről már nem beszélt, az eldöntődött. Vele eldöntődött az is, hogy Herman Ottó zoológiai munkássága ettől fogva egészen a madártan területére tolódott át. De hogy maga kikerült a pályázók közül, könnyen foglalná el helyét érdemtelen. „Tisztelt uram! A küldeményt és levelet vettem. Holnap hozzáfogok a táblához s annak idejében elküldöm bírálat végett. Kevés időm lévén, a pályázatokra nézve teljesen ad rem a következőket mondom: pályázzék kérem úgy a hogyan tanácsoltam; dobjon félre minden scrupulust. Ma már olyan szél fúj, hogy a kézikönyvre nézve is jó, mert ilyenre van pénz az állami segélyen túl is. Én nem vállalkozom semmi esetre sem, mert más terveim vannak. Ha Ön nem pályázik, meddő szétforgácsolódás következik be, mert Entz nem teheti, a többi pedig problematicus. Tegye meg azért is, hogy az állattan ne essék ki a cyclusból. Szíves üdvözlettel az öné Herman Ottó"

5

. Ezekben a napokban Bartsch Samu bajai tanár is tudakozódott nála, kikérni véleményét a pályázat várható végeredményét illetően. Sem őt, sem mást nem beszélt le Herman Ottó a jelentkezésről. 1879 április közepén írt levele biztatott és őszinte helyzetképet tárt fel. „Igen tisztelt Uram! Olyan idők járnak, oly viszonyok fejlődnek itt, hogy nem mondhatnám meg: mi lesz velem egy-két hónap múlva. Innen jön az, hogy régi szokásom ellenére sok dologgal lassúskodom,