A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

136 KILIÁN ISTVÁN tikailag kapcsolható drámákat is előadtak. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi gyakorlatot követték. A német jezsuita provinciákban inkább csak a feltámadás történetét dramatizálták. A nagypénteki misztérium, tehát maga a szenvedés háttérbe szorult'

1

'

1

. A dramatizált feltámadástörténet rokon a magyar Quem quaeritis játékkal. Egyéb témák a német provinciákban 1617-től 1768-ig találhatók meg'"'. Magyarországon nemcsak a bibliai történetet, hanem a középkori keresztény szimbolikát felhasználva egyéb témákat is színre vittek. Leggyakoribb a nagypénteki jelmezes processio volt, amely többnyire flagellatióval is párosult

40

. Demonstratív hatásukról, a spectaculumjellegről, a propagandacélról kétségeink nem lehetnek. A diákok Jézus korát megelevenítő jelmezekben és kellékekkel felszerelve, feretrumokat, azaz bibliai történeteket bemutató festett táblákat vive vonultak végig a városon. A drámatörténet igen sok ilyen látványos körmenetről tud'

1

'. A másik nagypénteki „drámai műfaj" a misztériumdráma. Témája azonban nem minden esetben bibliai eredetű, hanem lehetséges az ünnep szimbolikájába illő bármilyen más téma is

48

. Hasonló gyakorlatot valósítottak meg a piaristák s a csiksomlyói ferencesek is

/|!í

. A harmadik nagypénteki témacsoportban az Ószövetség egy-egy történetét hozták kapcsolatba a szenvedő Krisztussal vagy általában Krisztussal. „Kötőelemnek" itt is a középkori szimbolikát használták fel

r>0

. A misztérium és a moralitás keveredett a harmadik nagy heti témacsoportban'

1

. A témák igen vegyesek. A negyedik csoportra a teljes tematikai heterogenitás a jellemző

52

. így szerepelhetett nagypénteken a klasszikus emlékeket idéző Daphnis, a pásztor, aki az Olajfák hegyén kereste elveszett juhait. Servatort keresztre feszítették, jól megsiratták, s a gonoszok kinevették. Nicaetos kitépte nyelvét, hogy bűnbe ne sodorja. Feltűnő, hogy igen kevés a jezsuita drámagyakorlatban a kifejezetten nagyheti téma, a szenvedéstörténet. Patakon nem nagyon rendezték meg nagypénteken ezeket a látványos körmeneteket. 1664-ben a körmenet kapcsán mutattak be drámát. Ilyen kis actiunculákra került sor más esztendők nagypéntekein is (1666, 1668, 1706). Ahog3^an az általános jezsuita gyakorlatban nincs hagyománya a passiózásnak, úgy itt sem kerítettek arra sort, hogy Jézus szenvedés történetét dialogizálva előadják. Amilyen ritka nagyhéten a spectaculum jellegű processzió vagy bármilyen témacsoportba tartozó nagyheti actiuncula, annyira kedvelt az úrnapi vagy nagycsütörtöki látványosság (1664, 1665, 1667, 1668, 1669, 1699, 1701, 1703, 1705, 1706, 1716, 1719, 1720, 1721, 1722, 1723, 1736, 1741, 1754, 1771). Az egyház ünnepei sorában tehát a legtöbbször áldozócsütörtökön és űrnapján szerepeltek a pataki diákok. Ritkábban léptek fel karácsonykor és a nagyhéten. Nyilvánvaló, hogy az irodalom- és a drámatörténet számára a profán elemek az izgalmasak. Az új esztendőt két alkalommal köszöntötték actiunculával (1670, 1746). A farsang kedvelt színi alkalom lehetett. Igen sok adatot gyűjtöttünk össze a farsangi komédiázásról (1669, 1725, 1726, 1727, 1729, 1731, 1746, 1750). A XVIII. század második harmadában jöhetett divatba a majális és az ezzel kapcsolatos színjátszás (1742, 1745, 1750). Ez az „ünnep" bizonyos excessusokra is ösztönözhette az ifjúságot, hiszen a fentebb már említett 1762. évben született iskolai szabályzat azt is meg-