A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon

A XVII—XVIII. SZÁZADI ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁS SÁROSPATAKON 2.37 tiltotta, hogy a házban májusfát állítsanak

5

''. Gyakran léptek fel a pataki diákok az iskolai év végén is, hiszen a drámajátszás egyben vizsgafeladat is volt (1729 nyarán, 1733. aug. 30-án, 1740. szept. 4-én, 1748. július 2-án, 1764. július 22-én, 1768. augusztus 30-án). Nem volt szokatlan az alkalmi vagy protokolláris színjátszás sem Patakon. 1666-ban Rákóczi György és Zrínyi Ilona esküvőjén mutattak be egy Comoedia Epithalamicát, 1695ben Rákóczi Ferenc és két nappal előbb érkezett felesége tiszteletére játszottak a várban. 1728-ban színdarabbal lepték meg névnapján a házfőnököt, 1767-ben a Zrínyi című magyar nyelvű drámával, 1768-ban a Tök Mac Filkó című komédiával szórakoztatták a környékről összesereglett lelkészeket, papokat és egyházi előkelőségeket

5

*. Az alább közölt Ként kapáló című komédiát pedig a várban a környék notabilitásának jelenlétében mutatták be. A színjáték tehát Sárospatakon vagy része a liturgiának vagy az iskolai gyakorlatnak megfelelő vizsgafeladat. Néha névnapi ajándék, máskor egy előkelő személynek szóló megtiszteltetés. A karácsonyi kántálás, a vízkereszti háromkirály-járás, vagy a májusünneplés az ifjúság kezdeményezéséből született, ezért tehát egyre inkább Drofanizálódhatott, s el is különülhetett a szervezett iskolai színjátéktól. Témaválasztásuk szokványos. Természetes, hogy inkább kedvelték a bibliai eredetű vagy az erkölcstanító témákat. Ezek között volt a betlehemezés, a háromkirály-járás az úrnapi négy oltárnál, a liturgiához kapcsoltan elmondott é- vagy újszövetségi, biblia ihlette actiuncula, amely a keresztény szimbolika útvesztőjében valahogyan kapcsolható volt az ünnephez. Feltűnő, hogy míg éppen az egyházi szertartásokon a latin nyelv használata természetes, itt Patakon legtöbbször magyar nyelvű a szertartáshoz kapcsolt versus vagy rithmus. S míg az általános tapasztalat az, hogy a jezsuita színjáték csak a XVIII. század második felében vált magyarrá, addig itt már az alapítást követő esztendőben, tehát már 16S4-ben magyar nyelven hangzott el iskolai színdarab. Az anyanyelvet itt gyakrabban használták, mint más jezsuita iskolákban

55

. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a kicsiny városkában nagyon kevés volt azoknak a száma, akik beszélő fokon ismerték a latint, s a tanulóképzés is megakadt annál a foknál, amikor már meg lehetett volna követelni a latin megértését s magát a beszédet is. Bayer külön ki is emeli

56

, hogy Sárospatak a magyarnyelvűség tekintetében sokkal előbbre járt, mint más korabeli jezsuita iskola. A sárospataki magyar nyelvű előadások korai megjelenését Takács is ismeri

57

. Ha nem is túlságosan nagy, mégis mintha az átlagosnál több lenne a profán nem történeti drámatémák száma. Ezek közül a nyitány rögtön felkelti a figyelmet. 1705-ben a fukar pénzsóvár embert viszi pellengérre az ismeretlen szerző. Címe: Nincs semmi hamisb, mint a pénzt szeretni, mert az az ő lelkét is áruban bocsájtja. A dráma témáját Juharos az alábbbiak szerint idézi: „Hyppolitus gyermekkorától fogva idegenben él, nagy vagyonra tett szert, sok kinccsel hazatér hazájába. Egy Cyrallus nevű katona Hyppolitus atyjához megy, hogy az ő fia. Hyppolitus megérkezve atyja házához, nem ismervén meg szülőit, azok sem őt, szállást kér. Pénzéért megölik, csak azután ismerik meg egy jegy által, hogy az elbujdosott fiukat ölték meg"

58

. A gátlástalan pénzvágy témája 1729-ben ismétel-