A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
132 KILIÁN ISTVÁN el a bejárati ajtót, hogy az épületben ne nyíljon a jezsuiták és a reformátusok között az épület átadásáról semmiféle tárgyalási lehetőség, így a kollégium rektora csak az épület előtt tudott szót váltani a jogtalanul követelőző jezsuitákkal. Rajcsanyi ezután a megcsúfoltatás után sem tett le terveiről. Most már az udvarhű főispánt kérte tervei megvalósításához pártfogóul, aki azonban ugyancsak eredménytelenül távozott a kálvinista iskolából. 1714-ben a jezsuiták ismét összehoztak egy újabb bizottságot. Tagjai között Lehner Ferenc udvarbíró, valamint Kassovics Márton alispán voltak a legelőkelőbbek. A kálvinisták ekkor már a kollégium fizikai erővel történő megvédésére is felkészültek. Lehner parancsára a vár hajdúi körülzárták a kollégiumot, majd erőszakkal be akarták venni. Az eltorlaszolt hatalmas kapu azonban nem engedett a hajdúk erőszakának. Ekkor a kálvinista ifjak a városból kaptak segítséget. A fiaikat féltő és a városban levő kálvinista asszonyok határozott fellépése, a tettlegességig is menő inzultusa mentette meg az iskolát a betolakodó jezsuitáktól. A református kollégium igazgatója az eset után újabb oltalonilevélért folyamodott a királyhoz, s III. Károly utasította is Zemplén megyét, hogy a református kollégiumot törvényes helynek tekintsék, s ,,a sárospataki tanárokat és tanulókat templomuknak, iskolájuknak használatában, vallásuk szabad gyakorlatában ne háborgassák" 21 . A jezsuiták tehát semmiféle praktika ellenére sem sikerült a kollégiumépületet megszerezniük. 1722-ben még egy újabb támadást szerveztek, de ez az akció is kudarcba fulladt. Ezután már nagj^jából nyugodtan taníthattak, az iskola számára azonban sem épületet nem tudtak építeni, sem másik épületet nem tudtak szerezni. így az iskolát kifejleszteni nem tudták. A pataki iskola története egyébként egy külön stúdium tárgya lehetne, s ebben nyilvánvalóan fényt lehetne deríteni arra, hogy a jezsuiták miért nem fejlesztették tovább iskolájukat. Az iskolaépület hiánya mellett ugyanis egészen bizonyosan más okokra is bukkanhatnánk. 1663-ban — feltehetőleg a kor gyakorlatának megfelelően októberben vagy novemberben — a historikusok adatai szerint is megnyitották Patakon az iskolát. Újabb iskolatörténeti adatunk csak 1669-ből van. Ebben az esztendőben november 8-án nyitották meg az iskola kapuit. Az első években a jezsuiták világi tanítókat alkalmaztak. A tanulólétszám gyarapodását sejthetjük akkor, ha már két tanító látja el az iskola oktatási és nevelési feladatait. 1728-ig csak néhány esztendőben (1670, 1697, 1701, 1702, 1704, 1727) fordul elő, hogy ketten tanítanak. 1729 után viszont már általában két tanítót foglalkoztatnak. Ezek közül az egyik a syntaxistákat és a grammatistákat, a másik az elementaristákat tanította. A tanulók létszáma is ingadozott. Ennek elsősorban a Patakon átviharzó hadi események sorozata volt az oka. 1713-ban csak 10 tanulót foglalkoztattak, 1716-ban már 15 tanulójuk volt. Ügy tűnik, hogy a tanulók száma csak 1729 után emelkedett. Ebben az esztendőben 72, 1731-ben 80 tanulót tanítottak. Az arány azonban ebben az esztendőben is minden bizonnyal azonos volt az 1733. évben tapasztalható arányokkal: 80 tanulóból 63 elementarista, s a felső két osztály csak 17 tanulóból állt. 1770-ben még az elementaristák nagy száma is lecsökkent. A syntaxisták és a grainmatisták létszáma 20, a parcistáké
