A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez

MADÁRTANI ADATOK 679 A fiatal bokorfüzesek kis réti foltjaiban (Salix cinerea vagy 5. triandra) mezei poszátán (Sylvia communis) és ritka esetben tövisszúró gébicsen (Lanius collurio) kívül egyebet nem látni. A kiterjedtebb, idősebb folyómenti ligetek (Salicetum triandrae) odvas fűzfáinak nagyobb üregeiben gyakori költő faj a kuvik (Athene noctua) és a csóka (Coloeus monedula); a kisebbekben pedig a mezei veréb (Passer montanus), a széncinege (Parus maior) és néha a kerti rozsdafark (Phoenicurus phoenicurus). A mégtöbb szintű fűz-nyár liget-erdőben (Salicetum albae-fragilis) az előbb említett fajokhoz csatlakozik a néhol hatalmasra növő, gyorsan korhadó belű nyárfákhoz ragaszkodó seregély (Sturnus vulgáris) és a nagyobb harkályodvakat elfoglaló szalakóta (Coracias garrulus). Ezek táplálékukért a rétekre járnak. Valamennyi ligeterdőre rendkívül jellemző a széltében elterjedt-sárgarigó is (Oriolus oriolus). A nagyfakopáncs (Dendrocopos maior) és a ritkább balkáni fakopáncs (D. syriacus) mellett a szürke- és a zöld küllő (Picus canus és P. viridis) nagyon hozzátartozik a nyárfásokhoz. Ha már pár tucatnyi a fák száma ,egyik évről a másikra kialakulhat rajtuk a vetési varjak (Corvus frugilegus) népes kolóniája, bár ezek kisebb telepei néhány fából álló elszórt erdőcskében is megjelenhetnek. Egy-egy korán elfoglalt fészkükbe belekölt az erdei fülesbagoly, s további társfajokként a varjak fiókanevelési mozgalmának vége felé a vörös- és kék vércsék csatlakoznak. A cserjeszint iszalagos, vízhozta limlommal, sokféle uszadékkal teleszórt birodalmában a poszáták (Sylvia curruca, S. borin) fészkelnek a hazánk más tájain jóval ritkább nagyfülemüle (Luscinia luscinia) társaságában. Utóbbinak költése régóta ismert a Long-erdőből is.

11 Érdekes az erdei pinty (Fringilla coelebs) nagyon gyakori jelenléte. A gally torlaszok mélyét mindig az ökörszem (Troglodytes troglodytes) és a vörösbegy (Erithacus rubecula) bújja. Előbbinek fészkelését is ilyen környezetben figyeltem meg (1965. V.), míg a vörösbegy költésére csak nagyobb tölgyesből van adatom (Long, 1966. V., kidőlt fa gyökerei között). A régi idők közönségesebb függőcinegéjének (Remiz pendulinus) megjelenése ma már ritkaságszámba megy. A faunalistába egyetlen, a Bodrog vize fölé lógó ágra font, kiszolgált fészke alapján vettem fel (1967. VII.). Sok faj kedvelt vonulási útvonala is a folyók mente. Ilyenkor szaporodik fel itt az egyébként gyéren látható füzikék száma a szintén másutt költő nádiposzátákkal és nádirigókkal együtt. A növénytársulások szukcessziójának csúcsán itt a szil-kőris-tölgy liget áll (Fraxino pannonicae-Ulmetum), a botanikusok által gyakorta emlegetett Long-erdő.

12 Ösi képének jellegét szép részletei őrzik. A 20—30 m magasba nyúló szilek, sudár gyertyánok és terebélyes nyárfaóriások által körülállt rejtett tavirózsás mocsarainak (Kapronca nevű morotvatava) környéke a feketególya fészkét keresteti velünk.

13 Hasonló állományban létezett korábbi híres gémtelepe

14

, melyben Warga szerint

15 1930-ban költő 200 pár szürkegém és bakcsó 1951-ben már mindössze 40—50 párra csökkent. Napjainkban nagyon elvétve látni belőlük, s nem is minden évben akadhatunk fészkükre. A koronaszintet a zavartalanabb részekben barnakánya (Milvus mig-