A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

AZ OSZLARI HOLT-TISZA ÉLŐVILÁGÁRÓL 653 HALAK — PISCES Idősebb emberek elbeszélése szerint valamikor valóságos halász-horgász paradicsom volt az oszlári Holt-Tisza. Az elsekélyesedés és részben az ezzel kapcsolatos időnkénti kiszáradás azonban nagymértékben leapasztotta a halállományt. Itt nem beszélek a Holt-Tisza azon részéről, melyet állandó jelleggel halastónak használnak. Halak tekintetében is elsősorban az Oszlártól a Hejő-patakig terjedő medencét kutattam, ahol 1960 őszén és 1961-ben még varsák is láthatók voltak. Az 1962-ben bekövetkezett kiszáradáskor a Holt-Tiszának e legnagyobb medencéjéből úgyszólván teljesen kipusztultak a halak, kivéve a réticsíkot és a lápi pócot, melyeknek kevés példánya egyes kisebb mélyedésekben átvészelte a száraz időszakot. Az utána következő évben szinte alig volt hal a Holt-Tiszában. A Hejő-patakból azonban fokozatosan benépesedett, így 1967-ben már eredményesen lehetett benne horgászni, 2—3 kg-os csukák is horogra kerültek. Az alábbiakban felsorolom azokat a fajokat, melyeket részben a horgászat, részben a vízi csigák, vízi rovarok és lárváik hálóval való gyűjtése közben előkerültek. Lápi póc — Umbra Krameri WALBUM: Kistermetű (8—10 cm) hal. Jellegzetes lápi, mocsári állat, így érthető, hogy régebben nagy számban élt hazánk mocsaras vidékein. Az oszlári Holt-Tisza sajátosságai, mindenekelőtt a dús növényzet, kedvezőek e faj szaporodására, így itt viszonylag sok található belőle. Kis termete miatt azonban gazdasági jelentősége nincs. Csuka — Esox lucius L.: Az oszlári Holt-Tiszának talán a legismertebb, vagy legnevezetesebb hala, úgy a régebbi halászat, mint a horgászat szempontjából. Idős halászok szerint valamikor nem volt ritka itt a 10— 15 kg nagyságú csuka sem. Egyes években a Holt-Tiszából a Hejő-patakba is sok átvándorol. Ilyenkor a Hejőben is eredményesen lehet csukára horgászni. Veresszárnyú koncér —• Rutilus rutilus L.: E mintegy 12—15 cm nagyságú hal elég nagy számban él az oszlári Holt-Tiszában. Horgászata legeredményesebb kisebb rovarokkal, főleg legyekkel. Inkább nagyobb halak, elősorban csuka számára használatos csalihalként. Fejes domolykó — Leuciscus cephalus L.: Főleg a Hejő-patakban található, de onnan rendszeresen átvándorol a Holt-Tiszába is, ahol 20— 25 cm-es példányait fogtam villantóval. Fiatalabb korában rákokkal, csigákkal, férgekkel, vízi rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Később azonban ragadozóvá lesz, áttér a halakkal való táplálkozásra. Ezzel magyarázható a villantóval való fogása. Pirosszemű kelé — Scardinius eryhrophthalmus L.: Közönséges faj, nagy számban él a Holt-Tiszában. Kurta baing — Leucaspius delineatus HECKEL: Legfeljebb 8—9 cm-re megnövő aprócska hal, nagy számban él az oszlári Holt-Tiszában. Gazdaságilag, emberi táplálkozás szempontjából nincs jelentősége. Compó — Tinca tinca L.: Az oszlári Holt-Tiszából horgászat közben került elő néhány példánya e rendkívül ízletes, bár eléggé szálkás halnak. Kárász — Carassius carassius L.: Ugyancsak horgászat közben került