A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

648 TÓTH SÁNDOR rozni. Végeredményben az alábbi 19 faj előfordulása tekinthető bizonyítottnak az oszlári Holt-Tiszánál. Ochtebius pusillus STEPH. Állóvízi laposcsiborka — Hydraena palustris ER. Limnebius papposus MULS. Spercheus emarginatus SCHALL. Fémes csiborka — Helophorus aquaticus L. Bordás csiborka — Helophorus nubilus F. Helophorus granularis L. Bordás nyurgacsiborka — Hydrochus elongatus SCHALL. Bronzos nyurgacsiborka — Hydrochus angustatus GERM. Változékony csiborka — Hydrobius fuscipes L. Lymnoxenus niger ZSCHACH Enochrus melanocephalus OL. Enochrus testaceus F. Négypettyes csiborka — Enochrus quadripunctatus HBST. Szegélyes csiborka — Cymbiodita marginella F. Kis csibor — Hydrochara caraboides L. Sárgalábú csibor — Hydrochara flavipes STEV. Öriáscsibor — Hydrophilus piceus L. Nagy csibor — Hydrophilus atterimus ESCHSCH. TEGZESEK — TRICHOPTERA A tegzesek — hasonlóan a szitakötőkhöz — szárazföldi rovarok, de lárváik vízben fejlődnek. Elnevezésük onnan ered, hogy hernyószerű lárváik többsége potroha köré különféle anyagokból, növényi részekből, csigaházakból stb. úgynevezett tegezt épít. A tegez megvédi lágy potrohúkat, de veszély esetén egész testüket is be tudják húzni abba. A tegezt ugyanúgy cipelik magukkal, mint a csigák a házukat. A Holt-Tiszában évente óriási tömegben fejlődő tegzes lárvák nagy szerepet játszanak a halak táplálkozásában. A ragadozó életmódot folytató lárvák főleg a tavaszi hónapokban figyelhetők meg nagy mennyiségben a Holt-Tiszában, később számuk egyre fogy, mivel a halak sokat elpusztítanak belőlük. Egyes kutatók szerint olyan vizekben, melyekben halak is élnek, a lárváknak csak 1—2%-ából lesz kifejlett tegzes, a többi elsősorban a halak áldozatává válik. A kifejlett állatokat legnagyobb számban 1963-ban figyeltem meg az oszlári Holt-Tisza környékén. Különösen a szép, napsütéses őszi napokon rajzott sok állat. Ennek magyarázata abban kereshető, hogy az előző évben a Holt-Tisza nagy része szinte teljesen kiszáradt, csak néhány kisebb mélyedésben maradt meg a víz, minek következtében halak alig maradtak benne. így 1963-ban a szegényes halfauna volt elsősorban oka a tegzes fajok gradációjának. Másrészt bizonyos mértékig a rendkívüli rajzás keltette fel érdeklődésemet a tegzesek intenzívebb gyűjtése iránt. Ezért a közölt tegzes anyag nagy része 1963-ból származik. Hazánk tegzes faunája még távolról sem nevezhető teljesen is-