A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

636 TÓTH SÁNDOR hegységeink faunisztikai kutatása rendszeresebben csak az első világháború befejezése után indult meg. A tervszerű kutatásokra pedig csak a felszabadulás után került sor. Igen sok állatcsoport kutatása szempontjából a Tiszántúl délkeleti része, a Dunántúl délnyugati fele, a Kisalföld nagy része, a Vértes és a Gerecse hegység, a Cserhát és a Mátra, a Tornai karszt, valamint a borsodi és beregi síkság — szinte terra incognita. Ezeknek a területeknek a tervszerű feltárása a magyar gyűjtők sürgős és fontos feladata." Az oszlári Holt-Tisza állatvilága rendkívül változatos és sok tekintetben érdekes is. Meglehetősen rapszodikusan, változó intenzitással, kereken tíz éven át végeztem itt gyűjtéseket, megfigyeléseket. A közben összegyűlt nagymennyiségű anyag részben a Természettudományi Múzeum Állattárába, részben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetébe került. Csak kisebb része maradt saját gyűjteményemben, illetve a hejőbábai Általános Iskola biológiai szertárában. A gyűjtő és megfigyelő munkát a legkülönbözőbb állatcsoportokra kiterjesztettem. Azonban a feldolgozás közben különféle nehézségekbe ütköztem, ezért egyes csoportokat csak részben dolgoztam fel, másokat egyáltalán nem. Legintenzívebben a gerinctelenekkel, főleg a rovarok egyes csoportjaival foglalkoztam. Ezek közül is a szitakötők állnak az első helyen, ezért dolgozatomban a szitakötő fauna részletesebb elemzését adom. A továbbiakban rendszertani sorrendben ismertetem az oszlári Holt-Tiszánál gyűjtött és feldolgozott anyagot. PUHATESTŰEK — MOLLUSCA Az oszlári Holt-Tisza puhatestű faunája eléggé gazdag és sok tekintetben érdekes is. Egyik érdekessége, hogy a kagylók osztályát csak a Sphaeriidae család képviseli. A nagyobb termetű kagylók, pl. a közeli tiszatar jani Holt-Tiszában nagy számban élő tavikagyló, vagy a Hejőben is előforduló festőkagyló hiányát az oszlári Holt-Tisza gyakori kiszáradásával, illetve olyan mértékű leapadásával magyarázhatjuk, mely lehetetlenné teszi a faj fennmaradását. Régebben azonban nyilván e fajok is tagjai voltak a faunának, amit az is bizonyít, hogy töredezett héjaikat szórványosan megtalálhatjuk a Holt-Tisza partjain. 1960 őszén és telén, valamint 1961-ben rendszeresen gyűjtöttem kagylókat és vízi csigákat az oszlári Holt-Tiszából. Bár a gyűjtőmunkát később is folytattam, de 1962-től 1969-ig már csak nagyon szórványosan. Ez utóbbi időszakban gyűjtött anyag egy része máig is feldolgozatlan. A vízi puhatestű fauna ősszel-télen sokáig aktív, gyűjtésük mindaddig eredményes, amíg be nem fagy a víz. Különösen az 1960. év viszonylag enyhe időjárású decemberében gyűjtöttem nagy mennyiségű csiga anyagot. Sőt még 1961 januárjának elején is aktív volt a fauna, amikor a hőmérséklet már jóval a nulla fok alatt volt, de a vízen még nem indult meg a jégképződés. Ekkor is számos csigát, köztük a viszonylag ritka lemezcsigát (Planorbis vortex L.) is sikerült megfigyelni és gyűjteni. A vízi csigák tekintetében gazdag fauna kialakulásában valószínűleg a