A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

AZ OSZLARI HOLT-TISZA ÉLŐVILÁGÁRÓL 637 Hejő-patak játszotta a fő szerepet, mely még most is kapcsolatban áll az oszlári Holt-Tiszával. Kétségtelen, hogy a Hejő-patakból számos növényes állatfaj került a Holt-Tiszába. Ez azonban természetesen fordítva is érvényes. Valószínű, hogy a csigák jó része is a Hejőből származott át a HoltTiszába. A másik fő tényező az, hogy a Holt-Tisza nagyobbik része az árvízvédelmi gáton kívül esik, így védve van a Tisza áradásaitól. Ez természetesen a növényzet kifejlődését is befolyásolja. Az alábbi puhatestű fajok kerültek elő eddig a Holt-Tiszából: a kagylók (Lamellibrachia) közül mindössze három, apró termetű faj. Legnagyobb számban a gömbkagyló (Sphaerium corneum L.) és a borsókagyló (Pisidium cinereum ALDER). Csupán néhány példánya került a hálóba a törékeny kagylónak (Musculium lacustre O. F. MULL.). Mindhárom faj elsősorban a Holt-Tisza iszapos részein található és rendszerint csak az iszap kiemelésével juthatunk hozzájuk. Bár a gömbkagylónak néhány példánya a növényzet hálózása közben is előkerült. A csigák közül legnagyobb számban a lemezcsiga (Planorbis vortex L.) példányai kerültek elő a gyűjtések során. Ezért is indokolt e faj részletesebb ismertetése. Hazánkban nem mondható gyakorinak, bár főleg az Alföldnek több pontjáról előkerült. Különösen a növényzetben gazdag kisebb állóvizeket kedveli. Bár tapasztalatom szerint a lassú folyású (de ugyancsak növényzetben gazdag) patakokban is megtalálja életfeltételeit. így pl. a Hejő-patakban is előfordul, legalábbis Hejőbábától délre, de nagy számban él a Hejő kiöntéseiben és elhagyott medreiben is. Feltételezhető, hogy eredetileg a lassú folyású és dús növényzetű Hejő-patakban élt és onnan került át a Holt-Tiszába, ahol azután a Holt-Tisza egyre erőteljesebb elmocsarasodásával párhuzamosan, számára az életfeltételek fokozatosan kedvezőbbé váltak, így egyre nagyobb számban szaporodhatott el. Különösen 1961-ben volt nagy mennyiségben gyűjthető. A Holt-Tisza 1962-ben bekövetkezett nagymértékű kiszáradása a csiga faunára is nagy hatással volt. Különösen a lemezcsiga egyedszáma csökkent jelentősen. Bár az elmúlt években észrevehetően szaporodóban volt, száma meg sem közelíti az 1962 előttit. Külön említést érdemel a mindössze néhány példányban előkerült, ritka Gyraulus laevis ALDER, mely az irodalom szerint eddig csak Budapestről, Algyőről és Akaiiból volt ismert. A ritkább fajok közül megemlítem még a tarajos csigát (Planorbis carinatus O. F. MULL.), mely azonban lényegesen nagyobb számban él az oszlári Holt-Tiszában, mint az előbbi faj. A továbbiakban felsorolom az oszlári Holt-Tiszában előforduló és eddig még nem említett csigafajokat: Fiallócsiga (Viviparus fasciatus O. F. MULL.) Magyar fiallócsiga (Viviparus hurgaricus HAZAY) Lapos kerekszájúcsiga (Valvata eristata O. F. MULL.) Közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata L.) Májmételycsiga (Gálba truncatula O. F. MULL.) Karcsú csiga (Stagnicola palustris O. F. MULL.). Meglehetősen változékony faj. Az oszlári Holt-Tiszánál az alábbi két változata került elő: