A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

AZ OSZLÁRI HOLT-TISZA ÉLŐVILÁGÁRÓL 635 A békalencsék között a legérdekesebb és az oszlári Holt-Tisza növényei közül is a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a vízidara, Wolffia arrhiza (L.) WIMM., mely — mint már említettük —• hazánk legkisebb virágos növénye. Szártagjai alig érik el az 1 mm-es nagyságot. Alakjuk inkább tojáshoz hasonlít, mint lencséhez. A többi fajnál jóval egyszerűbb felépítésűek, mert gyökerük nincs. Hazánkban virágot sem fejlesztenek. Az élesztőgombákhoz hasonló sarjadzással szaporodnak, de legfeljebb két szártagjuk marad együtt. Hazánkban nem régen még nagyon ritkának tartották. Legelőször a soroksári Duna-ágban találták meg 1946-ban. Azóta, tudomásom szerint, csak három újabb lelőhelye vált ismeretessé (Szarvas, Velencei-tó, Szaporca). Ezért az oszlári Holt-Tiszában való megtalálása növényföldrajzi szempontból is jelentős. 1960 őszén fedeztem fel az itteni előfordulását. Ekkor és 1961-ben is óriási mennyiségben borította be a Holt-Tisza egyes részeinek felszínét. Mivel a Holt-Tiszának az a része, melyben a vízidara volt, látszólag teljesen kiszáradt 1962-ben, úgy gondoltam, hogy a vízidara kipusztult innen. Azonban 1963-ban az első oszlári kirándulásom alkalmával ismét megtaláltam. Azóta minden esztendőben tömegesen található és a még meglevő kisebb nyílt víztükrök felszínét ismét beborítja. Hogy mikor kerülhetett a Holt-Tiszába, azt nem sikerült megállapítanom. Érdeklődtem a környéken lakó, főleg olyan idősebb emberektől, akiknek szőlőjük a HoltTisza mellett van. Ezek közül többen felfigyeltek az érdekes növényre, de senki sem tudja pontosan megmondani, mióta van itt. Többek úgy vélik, hogy már 20—30 évvel ezelőtt is előfordult a vízidara az oszlári Holt-Tiszában. Lehetségesnek tartom, hogy ez a legrégibb hazai előfordulási helye. Elterjesztésében valószínűleg a vízimadarak játsszák a fő szerepet, melyeknek lábaira vagy tollazatára ragad és így egyik tóból a másikba hurcolják. Bizonyára költöző vízimadarak útján került be hazánkba is. Az a tény, hogy hazánk egyre több pontján kerül elő azt mutatja, hogy terjedőben van. Az Oszlári Holt-Tiszához legközelebb eső előfordulási helye a tiszaluci Holt-Tisza, ahol 1968-ban fedeztem fel. Azonban az akkor ott észlelt menynyiség meg sem közelítette az oszlárit. Ennek oka lehet az, hogy a tiszaluci Holt-Tisza sajátosságai nagymértékben eltérnek az oszlári Holt-Tiszáétól. Vagy pedig csak a legutóbbi időben került oda és most van elszaporodóban. Erre a problémára csak a következő évek vizsgálatai adhatják meg a választ. A HOLT-TISZA ÁLLATVILÁGA A borsodi síkság kutatása állatföldrajzi szempontból hazánk legelhanyagoltabb területei közé tartozik. Állattani irodlamunkban úgyszólván alig találhatók e területere vonatkozó adatok. Szabad legyen itt idéznem dr. Kaszab Zoltán (1962) idevágó, a magyar fauna kutatottságának helyzetét megvilágító szavait: ,,A magyar fauna rendszertani, faunisztikai, állatföldrajzi, faunagenetikai feldolgozása sajátosan magyar feladat, amit csak magyar kutatók végezhetnek el. Igen sok még e téren a tennivaló, hiszen az ország nagy részében még nem volt rendszeres faunisztikai kutatás és nagy területeink vannak, ahol még egyáltalán nem járt gyűjtő. Az Alföld és közép-