A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BODGÁL Ferenc: Újabb adatok Angyal Bandiról

UJABB ADATOK ANGYAL BANDIRÓL fBODGÁL FERENC Akárcsak az Alföldnek vagy a Dunántúlnak, Észak-Magyarországnak is megvolt a sajátos betyárvilága. A megyei és városi levéltárak igen sok körözőlevelet őriznek a XVIII. századból kujtorgókról, csavargókról, tilalomtörőkről, tolvaj pásztorokról, útonálló haramiákról stb. Olyan betyárok szereztek itt kétes értékű hírnevet, mint Angyal Bandi, Tóth Pista, másképpen Gyulai vagy Becskereki Peti, igazi nevén Palatinszki István, valamint Zöld Marci és Vidróczky Márton. Angyal Bandi és Vidróczky Marci életét, viselt dolgait az utóbbi évek kutatásai tisztázták, de újabb, eddig ismeretlen adatok is előkerülhetnek.

1 A „selyem betyárról", Angyal Bandiról is több, eddig ismeretlen adat került elő. Dömötör Sándor tanulmányaiban megállapítja, hogy Angyal Bandi Ónody András nevű dusnoki nemesemberrel volt azonos, aki 1760-ban született és Nyíriben és Restén is volt birtoka. Közli a családfát is. Itt eltévedvén a családfában, Angyal Bandi testvéreinek veszi Sámuelt, Erzsébetet, Juditot, Krisztinát, Johannát, Györgyöt és Istvánt. A család ma is élő leszármazottja, dr. Kriston Pál által rendelkezésemre bocsátott adatokból a következőket tudjuk meg: Szentmártonyi Ónody András született 1760, meghalt 1806. Első felesége Olchváry Krisztina volt, akivel 1788-ban kötött házasságot. Második felesége Hangácsi Judit volt, házasságkötésük időpontja 1796. Az első házasságból származott Erzsébet nevű lányuk, a másodikból Judit, Krisztina, János, György és István.

2 A Johanna név nem szerepel a családfában, talán a János elírása lehet. Ónody Juditot Kriston László vette el 1831-ben, ennek leszármazottja az értékes családi adatokat megőrző dr. Kriston Pál. Krisztinát Básthy László vette el 1805-ben, ennek unokája századunk elején még élt, Básthy Gábor. Az Ónody család a Puky famíliával is rokonságban állt, ennek a kapcsolatnak egy részét Dömötör Sándor is feldolgozta. Dömötör az Angyal Bandi furulyájáról írott tanulmányában hivatkozik Miskolczi Simon János íróra, aki 1905-ben ,,A selyem betyár" című elbeszélést publikálta. Ebben a cikkében Simon a következőket írja: „Mikor a szájához vette nyalkán vésett furulyáját, a libuc madár megállt felette, a nádasban elhallgatott a dobosgém, de még a füstös fecskék is kiültek a négy ostoros kút kávájára. Ügy hallgatták." Meg is jegyzi ehhez a részhez csillag alatt a szerző, hogy a furulya ma is megvan a miskolci múzeumban. A könyv egykori olvasója, Puky József, ehhez a könyvben talált, kézzel írott, 39*