A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BODGÁL Ferenc: Újabb adatok Angyal Bandiról

612 t BODGAL FERENC most előkerült levelében a következőket fűzi: „Básthy Gábor Abauj megyében Krasznyik-Vajdán lakott. Az édes atyja Básthy László, az édes anyja Ónody Krisztina volt. Básthy Gábor adta az Angyal Bandi furulyáját édes atyámnak, Puky Jánosnak, aki akkor Abauj megyében, Gagy-Bátorban lakott, s akinél Básthy Gábor igen gyakran megfordult. Gyermek koromban én is gyakran láttam. Édes atyám aztán az Angyal Bandi furulyáját a miskolczi iskola múzeumának ajándékozta, amely iskolának a növendéke volt akkor Andor és Pista bátyám. Ök vitték be, és adták át. Ezt Andor bátyámtól tudom, ki most Tomoron lakik, Abauj megyében. Ami mármost azon kérdést illeti, hogy a furulya hogy került Básthy Gáborhoz; ezt igy gondolom: Angyal Bandi szerepel a betyár romantikában; de tulajdonképpen nem paraszt betyár volt, hanem jómódú úri ember, aki a szép lovakat is igen szerette, s ha máskép meg nem szerezhette, ellopatta. Igazi neve pedig Ónody András volt, a Kopasz földön (Dusnok) lakott, Sajószentpéter mellett; igy rokona volt Básthy Gábornak, s az utón kerülhetett hozzá. Az Ónody család leszármazását nem ösmerem — abból kiderülne a rokonság fokozata."

:i A miskolci múzeum néprajzi gyűjteményében nincs Angyal Bandi furulyája. A helytörténeti gyűjteményben azonban találunk egy kb. 30 centiméteres, feketére festett díszítetlen darabot. Leltári száma: 53.3000. 1. A tárgyat 1953-ban átleltározták, a rávonatkozó adatokat azonban nem vezették be a megfelelő rovatokba. Valószínű azonban, hogy azonos lehet a Dömötör által említett tárggyal. A családra vonatkozó iratok egy érdekes szájhagyományt is megőriztek: „Előbb csak suttogás, később szóbeszéd, s mindinkább élesztődött a gyanú, hogy Angyal Bandi nem igaz utón jár. A hir a vármegye fülébe is lejutott, hogy a kereskedőknek útját állja, szekerüket felforgatja, hogy ki is rabolja őket. Innen van a gazdagsága, földje, majorja, kastélya, no meg a négy fehér paripa, amilyen nincs a vidéken senkinek, és a többi stb. Följelentés is érkezett a megyéhez, meg is idézték. Ónody András (mert őt nevezte a nép Angyal Bandinak, mivel rendkívül szép, daliás ember volt) látta már, hogy komolyan gyanú alá fogják, mit tehetett mást, mint mikor meg kellett jelennie a vármegyén, beállított a vele szomszédos bérlő udvarára a 100 csengővel felcsengőzött négy fehér paripával, kocsival, s azt mondja: — No, Mózes, most menjünk mindjárt a vármegyére, s elmondod, hogy akadtunk össze, mert kíváncsi rá a vármegye! A szomszéd húzódozott de mit tehetett egyebet, mint felült a kocsira, s azzal elhajtottak. Megérkezvén a vármegyeház udvarára nagy csengős-