A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
DÖMÖTÖR Sándor: Angyal Bandi furulyája
600 DÖMÖTÖR SÁNDOR A kóta alatti szöveghez vagy jelzéssel egy másik versszak is csatlakozik. Ez azonban nem a betyárnóta folytatása. Arany ezzel azt jelzi, hogy az Angyal Bandi nóta dallamára tréfás szöveget is énekeltek: A toronyra sütött a nap, Gyügyügyü, gyügyügyü, Beharangozott a pap, Gyügyügyü, gyügyügyü, Az Angyal Bandi nóta első versszakának szinte szállóigévé lett két első sorát Arany János 1856-ban már idézi A magyar nemzeti versidomról szóló értekezésében, előzőleg pedig 1852. január 21-én is szólásként alkalmazza egy Nagykőrösről Gyulai Pálhoz írt levelében. A vagylagos két versszak értelmileg nem függ össze egymással, csupán dallamra ugyanaz: második fele más dalból csapódott oda Angyal Bandi nótájához — vagy éppen Angyal Bandi nótáját költötte valaki ennek ,,ősi" dallamára. A „toldás" második és negyedik sora réja (táncszó), az első és a harmadik sor hosszabb tréfás dal részeként is, önállóan is, mint kisorsoló versike is előfordul néphagyományainkban. Mindez mutatja, hogy Arany János emlékezetében összemosódnak a gyermekkorában hallott szövegek és dallamok egymással: emlékeiben nem képeznek olyan önálló szerkezetet, mint amikor ezeket virágkorukban megismerte. Gyermekkora történetisége az emlékezetben parttalan érzésvilággá alakult, amely költői képességeit is segített kibontakoztatni, de önmagában megfoghatatlan pszichikai jelenségkomplexummá vált. 2 Arany János emlékezetének a folklór világában tükröződő tulajdonságaival próbáltuk érzékeltetni, hogyan tűntek el a betyárvilág történeti jelenségei a nép emlékezetéből és hogyan váltak élő néphagyománnyá. Mind ismereteinkre, mind az ismeretek hiányosságaira is konkrét példát szeretnénk bemutatni, s erre igen alkalmasak azok az összefoglaló magyarázatok, amelyeket Gyulai Ágost fűzött Arany János idézett nótaváltozatához. Ezért teljes terjedelmében mutatjuk be a szépen megírt összefoglalást a betyárvilág kezdeteire vonatkozó tudományos ismeretek tükröződéséről: ,,E strófa az Angyal Bandiról szóló híres népballada első versszaka, melynek első két sora annyira közismert, hogy szinte szállóigévé lett. 3 Angyal Bandi egyike volt a XIX. század első éveiben az Alföldön garázdálkodó és nagy hírre vergődött ^szegénylegényekének, másként »futóbetyároknak« vagy zsiványoknak, e romantikus hírű rablóvezéreknek, kiknek üldözése a vármegyei pandúrok és zsandárok állandó foglalkozása volt. A szegénylegények erősen foglalkoztatták a nép érdeklődését és képzeletét, s a nép a maga egyszerű és közvetlen költészetében mindegyiket ajkára vette, s szinte hősként ünnepelte Még Ipolyi Arnold is „Magyar Mythologiájá-nak (1854), VI. Hősök c. fejezetében a zsiványokról, haramiákról szólván, Angyal Bandit (*>saj átlag Onodi« — úgymond) mint népi hőst említi meg.
