A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÖMÖTÖR Sándor: Angyal Bandi furulyája

ANGYAL BANDI FURULYÁJA 601 Igaz, voltak más ízlésre valló nézetek és nyilatkozatok is e népi hősökre vonatkozólag. így pl. Czuczor Gergelyé, ki a XIX. század negyvenes éveinek az elején addig írt népdalai kiadására készülvén, azt írta tervezett előszavában: Ideje már egyszer, hogy a Senki Pál, Angyal Bandi, Zöld Marci, Becskereki, Cigánylakodalom, s több ilyféle aljas könyvecskénél valamivel csinosabb népdalok is megforduljanak a jámbor falusi ember kezei között."

4 „A híres szegénylegények — Zöld Marci, Fábián Pista, Bogár Imre, Csehó Pista, Sobri Jóska stb. majdnem mindegyikének jutott egy-egy epikai dal, népballada, köztük Angyal Bandinak is, ki a róla szóló ballada szűkszavú adatai szerint főleg az Alföld északkeleti megyéiben szerepelt. Végül is az Abaúj-Torna megyei Gönc városának hajdúi fogták el, Kassára kísérték fegyverek között, ítélkezés végett. A népnek költészetében jelentkező érdeklődése, sőt tüntető rokonszenve Angyal Bandi alakja iránt különösen a róla szóló ballada rendkívül színes leíró részleteiben mutatkozik meg, melyek alakját, ruháját, egész megjelenését majdnem dicsőítve rajzolják.

5 Ennek a közérdeklődésnek tulajdonítható, hogy Balog István színész és színműíró, a Ludas Matyi c. vígjáték szerzője (élt 1787—1873) már 1812ben színművet írt Angyal Bandiról. Csaplovics János pedig már 1822-ben Ethnographiai értekezés Magyarországról c. dolgozatában (Tud. Gyűjt. III—

VII.) mint nevezetes népi alakról emlékezik meg róla. Arany János gyermek- és ifjúkorában ismerhette meg a balladai hősként élt Angyal Bandi nótáját, s öreg korában sem mulaszthatta el bejegyezni legalább első versszakát a dalgyűjteményébe." Gyulai Ágost igen helyesen teszi Angyal Bandi betyáros tevékenységét a XIX. század első éveire, mivel 1812-ben már színpadon is szerepel regényes története. Sem a színdarabot, sem Angyal Bandi történeti személyiségét nem ismeri, de nem is kutatja, hogy miért tartották a 40-es években „aljas könyvecske"-nek a nótáit népszerűsítő ponyvairatokat. Könnyen felelhetnénk erre, ha megmaradt volna a sokat játszott színdarab, amely Angyal Bandi rablásait bizonyára nem azzal indokolta, hogy társadalmi szükségszerűség volt. Nem tudhatjuk ezért, hogy mi válthatta ki Angyal Bandi személye iránt a rokonszenvet, mert szerelmi történetének a „népballada" néven ismert nóta néhány rajongó sora csupán egyik alkatrésze lehetett. Idők folyamán úgy látszott, hogy Angyal Bandi nem pusztai haramia volt, hanem szabadsághős, aki az uralkodó osztály, a nemesség ellen harcolt. Domokos Sámuel 1959-ben megjelent kiváló antológiájában, amely a betyárok által táplált forradalmi tűz lángját ébresztgeti az utókor szívében Angyal Bandiról, a híres borsodi betyárról, így bővítgeti korunk ismereteit: „Angyal Bandi ama kevés betyárok közé tartozik, akik nem a legalsóbb néprétegből kerültek ki. Eredeti neve Onody András volt, s az Angyal nevet kedvese adta neki. A Dunántúlon tűnt fel, majd az Alföldre tette át szállását. Több nevezetes bravúr fűződik nevéhez, így pl. a túri vásárnak egymaga által történt szétzavarása, valamint nemesi