A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÖMÖTÖR Sándor: Angyal Bandi furulyája

ANGYAL BANDI FURULYÁJA DÖMÖTÖR SÁNDOR A betyárvilág eredetével kapcsolatban sok olyan nehézségre bukkantunk, amelyek egy-egy betyár életútjának pontos ismerete nélkül szinte megoldhatatlanok. A köztudat ma is Angyal Bandit tartja a legrégebbi magyar betyárnak, sokan pedig a legendás hírű betyárvilág egyik megalapítójának tekintik az Alföldön. Bizonyos, hogy páratlan népszerűsége jelentős mértékben járult hozzá az Alföldön másfél évszázadon át garázdálkodó futóbetyárság iránti érdeklődéshez. Ha azonban alaposabban kutatunk utána, hol és mikor élt, a legellentmondásosabb és igen hiányos adatokkal és véleményekkel találkozunk. Miközben Angyal Bandi neve a virtusos merészség és a vármegye nemes uraival való bátor szembeszállás szimbóluma lett szóhagyományainkban, feledésbe merültek nem éppen épületes bűntettei. A miskolci levéltárban nemrégen kerültek elő peres iratai — legalábbis egy részük —, s ezek azt mutatják, hogy Angyal Bandi nem volt elesett szegényember, munka nélkül kószáló pásztorlegény, hanem módos borsodi nemesember, tőzsér és állatkereskedő. Nemcsak üzletszerűen foglalkozott a lovakkal és a szarvasmarhákkal, hanem mániákusan kedvelte is a szép állatokat. Ezeknek az adatoknak a figyelembevételével személyisége semmiképpen sem illeszthető be a betyárokról kialakult általános történeti képbe.

1 Az újabban feltárt történeti adatok alapján állíthatjuk csupán, hogy Arany János gyermekkorában még szinte benne élt az első nagy betyárok emlékezetes tetteiben, öregkorában ezeknek igen kis töredékére emlékezett. A reformkor kezdetén a betyárvilág és a betyárromantika pár évtizedes első kivirágzása divatszerűen burjánzott el, ezért időpontjának meghatározását adatok hiányában meg sem kísérelte a tudomány. Arany János híres öregkori népdalgyűjteményében sok az Angyal Bandi, Zöld Marci, Barna Péter — az első betyárok — balladáiból való töredék: ezek Arany János öregkorára csupán morzsái a gyermekkorában kivirágzó betyárhagyományoknak. A 75. szám alatt csupán a ma is jól ismert betyárnóta kezdősorait olvashatjuk: Lám megmondtam, Angyal Bandi Ne menj az alföldre, Csikósoknak, gulyásoknak Közibe, közibe.