A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

594 DALA JÓZSEF egyedül. Ha kérdi, hol vagyok, mondd el, hogy itt vagyok. Kispál Erzsi lagzi jában héreszes lány vagyok." A lányok bele-belerikkantanak az éneklésbe. A menet végén ballag az örömanya, kezében a mézesbor, kosarában a karján három töltött csirke. A legényesház ajtajában az ifjú pár, gyertyával a kezében. Mögöttük a vendégsereg tolong. Az új házasokat összecsókolják a hérészesek. A lányok, a magukkal hozott süteményeket, a létra fokaira állva, egymásnak adogatva, felszállítják a padlásra. Felviszik az anyós által hozott töltött csirkéket is, melyeket eldugnak, a vőfélynek kell majd azokat megkeresni. A hérészeseknek a szomszéd házban tálalják a vacsorát. A főasztal mellett a násznagy és a közeli rokonok ülnek. Az örömszülők a rendre ügyelnek, a nyoszolyólányok, a fiatal pár, a vőfély, a rokonság fiatal asszonyai hordják most az ételeket. A férfiak és a nők előtt fehér, melles vászonkötény. A vőfély most is rigmusokkal ajánlja a gőzölgő tálakkal behozott ételeket. Az egyik férfi — szintén melles kötény van előtte — bal kezében nagy ,,domós" kenyeret tart, jobb kezében hosszú konyhakés, kenyeret szel az ételekhez, kinek-kinek szüksége szerint. A meghívott vendégek egy részét a szomszéd házban vacsoráztatják. Nagy merőkanalakkal töltik tele a tűzhelyen fortyogó ételből a tálakat, amelyikből kifogyott, újratöltik. Már a csirkénél tartanak, mikor egy bekötött kezű főzőnő jön be. Pergő rigmusokban panaszolja a vacsorázóknak — megégette a kezét, orvoshoz kell menni, ehhez azonban pénz kell, máris sorba jár tányérjával a pénzekért. Üres helyet teremtenek a szoba közepén. Bejön egy vénasszony, a Bencsikné, seprűvel a kezében, a seprű nyelét megpörgeti, átugrál rajta, bűvös varázsigéket mormol, varázsló énekeket énekel, értelmetlen szavakat kever énekébe, boszorkány táncot jár. Ezért a táncért kijár neki a vacsora. Az örömszülők, a szűkebb rokonság, a fiatal pár asztalt bontanak, felmennek a padlásra, a sütemények, torták hónába. A vőfély társas játékszerű, hosszas keresgélés után találja meg az elrejtett töltött csirkéket. Szétdarabolják, szétosztják, rágják jóétvággyal a sültcsirkét, isznak rá az anyós által hozott mézesborból. Megnehezült fejjel ereszkednek alá a létrán. A vacsorázó vendégek között kásapénzt gyűjtenek a szakácsnők számára. A második csoport vacsorázik most. A házinép, a felszolgálók is az asztalhoz ülhetnek. A gyerekek, kisebb lányok, a segédkező asszonyok, tálukat ölbevéve ott ülnek le, ahol éppen helyet találnak. A zenészeknek külön asztalnál tálalnak, különös gonddal ügyelve a jó ellátásra, nehogy megsértődve „kihordják a házat". Végülis megszólalnak a trombiták, most az öregek viszik táncba a szakácsnékat. Ezzel vége is a vacsorának. Újra telt ház az udvaron, utcán, újra kezdődik a tánc. A hangulat emelkedik. Szaporán hordják a bort, egyre többen és hangosabban dalolnak. Úgy este 11 óra felé kísérik vissza a hérészes lányokat a menyasszonyházhoz. Éjféltájt az új pár, a násznéppel, a rokonság egy részével felkerekedik, elindulnak a ,,kontyolóba". A legények kezében borosüveg, dalolgatnak: „Ezt a kislányt még akkor megszerettem, mikor vele legelőször beszéltem. Megtetszett a gyönyörű szép szaváért, homlokára göndörödő hajáért ..." A házban szólt a cigányzene, vacsorához ültek: hurka, kolbász, sült disznóhús dinsztelt káposztával, hozzá a sütemények, torták garma-