A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

MATYÖ LAKODALOM 595 dája. A rokonasszonyok a menyasszonyt a szomszédba vitték át kontyolásra. A menyasszony fejéről ekkor kerül le csak a nehéz koszorú, amikor a kontyolásra végigkísérik a vőlegényesháztól az otthonáig. (A koszorú a vőfély tulajdona lesz.) A fiatalasszony libaszín purgament ruhájába öltözik, leeresztett vastag „joncsikját" (befont haját) gyűrűsen kontyba fonták a feje tetején és ráhúzták a kúp alakú, selyemmel bevont kéregtokot, amely a kontyot teljesen befedi. Erre erősítik az ugyancsak tokban végződő rezgős féketőt. Öleléssel, csókkal, kitörő örömmel üdvözlik a megjelenő új asszonyt. Megszólal a zene és kezdődik az árverés. A násznagy árulja az új menyecskét: „Eladó a menyecske, tíz pengő a menyecske" —hangzik. Elsőként a vőfély dob a kitett tányérba húsz pengőt. A cigány csárdást húz. Egymás kezéből szedik ki a menyasszonyt. A rokonság minden egyes tagjának, aprajának és nagyjának, férfinak és nőnek illik megsürgetni a menyecskét; közben a háziak figyelik, ki mennyit dob a tálba. A módosabbak többször megtáncoltatják a fiatalasszonyt, lassanként megtelik a nagy tányér pénzzel. Végül is odaugrik a fiatal férj, öklével széttöri a tányért és elviszi a menyecskét. A tánc folytatódik tovább. Már kukorékolnak a kakasok, mikor a fiatal férj, a vőfély, a nyoszolyóasszony és a rokonasszonyok elkísérik a fiatalasszonyt új otthonába. A kamrában megvetve az ágyak, a fiatal házasok pár órára magukra maradhatnak. A konyhában mindkét helyen serény munka folyik. El kell mosogatni, vissza kell szállítani a rengeteg kölcsönkért edényt a lakodalom utáni napon. Búcsúlakoma az újmenyecske szüleinél Reggel, nyolc óra tájt már befog az ifjú férj, a friss menyecske, tokkal, rezgős féketővel a fején, indulnak a menyecske szüleit meglátogatni. Az örömszülők a beszélgetés során megemlítik, hogy a húsból, kásából, hurkából, sőt még a süteményekből is sok a maradék. Még szerencse, hogy éjjelenként már fagy, nem romlik az étel. Kiderül, hogy a legényeshá^nál is kevesebb volt a vendég, mint amennyire számítottak. Ott is van maradék bőven, sort kerítenek a szegények ,, etetésére" — merül fel a gondolat mindkét házban. Szegények etetése Elhatározták, hogy a két család szerdán délre meghívja a férj házába a falu szegényeit, köztük a vak előimádkozó asszonyt is, aki a siratóasszonyokat irányítja temetésekkor. A család nőtagjai szerteszét mennek a faluba és nemcsak a koldusokat, de a magukra hagyott öregeket is meghívják ebédre, összehordják a székeket, sorokba rakják, ezen foglal helyet a vendéglátó család és rokonság, mert a szegények etetése lényegében az evés mellett vallásos összejövetel. Megtelnek a lócák, főképpen öregasszonyokkal A rokonság asszonyai hordják be az ételt nagy tálakban, az asztalon borosüvegek és üveg boroskancsók, tele borral. Hozzák a megmaradt ételeket, amelyek közül különösen ízlett az öregasszonyoknak a cukros fahéjjal meghin38*