A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

586 DALA JÓZSEF menyasszony 6—18 soros rigmusba szedett hívogató verssel hívta meg a ,,vőlegény ur". (Nem közöljük sem a hívogatók, sem a lakodalmi búcsúztatók verseinek szövegét, mert ezek a volt helybeli Balázs nyomda kiadványaiban nyomtatásban is fellelhetők.) A háziak a hívogatókat „terülj asztalkámmal" és töméntelen borral fofogadják; a bort nagy bádogpoharakba öntik és gyakori kínálkozás közepett a pohár tartalmát egyhuzamban kell meginni. Pár ház után a legények már hangosan dalolnak, és még 10—12 ház hátra van. Megfogadják a zenészeket. A lányos háznál kevesebb vendég van, ezek behúzódnak a szobába. Bensőségesebb a hangulat, azért itt cigányt fogadnak: a legényes háznál nagy a tömeg, tele az udvar néppel, nagy a zaj, dalolnak, kurjongatnak, itt a cigányzene kevésbé érvényesülne, ezért fúvószenekart fogadnak, dobbal, cintányérral buffogó, rikoltozó trombitákkal. A rezesbanda tagjai amatőr zenészek, parasztemberek, Kövesdről, Szomolyáról, Ostorosról. Lagzis időkben a téli estéken több helyről is lehetett egyszerre hallani a trombiták recsegését. A lagzik idején, novemberben nagy a sár, ezért az udvart felhintik szalmás törekkel, melyből ragacsos pép lesz a táncok után. Ha a szemerkélő eső sűrűn meg-megered, a szűk szobában, kamrában egymás hegyén-hátán tolonganak. Későbbi időkben ezen úgy segítettek, hogy az udvaron sátrat építettek, ott tálalták a vacsorát. A táncolókat tömött gyűrűben fogják körül a meghívott lányok és csavarintós kendőjű menyecskék, de a bámészkodók között öregasszonyok is vannak. A kíváncsiskodók nagy tömege, asszonyok és lányok a kapun kívül, sáros időben az úttestnek a házzal szemben levő felén a házfalak mellé húzódnak táncot nézni. A legények közülük is választanak táncost. A meg nem hívott kíváncsiskodókat „szennyeseknek" nevezték. A ,,kérő" A lányos háznál esküvő előtti este van a kérő. A vőlegény meghívja a barátait, közeli rokonait és harmonikaszóval, dalolva mennek a lányosházhoz. A menyasszony lánybarátaival, a rokonság asszonyaival várja a dalolókat. Iszogatnak, táncolnak, majd vacsorához ülnek. A vacsora: húsleves bordás csíkkal, paprikáscsirke, alma, dió, sütemények. A borosüvegek állandóan „csordultig" töltve sorakoznak az asztalon, folytatódik a tánc. A menyasszonynak ilyenkor nem illik enni, csak csipeget, hiába unszolják, alig eszik valamit, A beborozott legények tréfálkoznak vele, a szóbeszéd tárgya: veszendő lánysága és az elkövetkező nászéjszaka várható örömei. Vacsora közben az egyik huncut lány az asztal alá bújik és a zajban meghúzódva bemeszeli a násznagy csizmáját. A lányok táncba viszik. „Hol járt sógor, nagy hóesés volt sógor" — tréfálkoznak vele a többiek. Éjféltájban a vendégsereg hazamegy, csak a vőlegény és egyik markos cimborája maradnak még. Éjjel vigyázni kell a vőlegényre, a riválisok boszszúállók. Az anyós emberséges bánásmódra inti a legényt, a mai fiatalok kifejezése szerint „hegyibeszédet" tart a lánya érdekében, „a házasság sikere az egymás megbecsülésén alapszik". Ez az alaptéma. A legény megilletődve fogadkozik, minden jót megígér piruló menyasszonya előtt.