A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

MATYÓ LAKODALOM DALA JÓZSEF Mezőkövesd városának szabad polgárai évszázadok folyamán összekovácsolódott közösséget alkottak. Ügyeikben saját városbírájuk ítélkezett. A nagy családok — hadak — életét kötelező, hagyományos rend szabályozta az élet minden területén a bölcsőtől a sírig. A gazda, a család feje, a föld tulajdonát haláláig ki nem adta a kezéből. Hozzáköltözött a menye és a veje is. A föld művelésének megtervezése, gyarapítása, az állatállomány fajtáinak kiválasztása, a házingatlan bővítése a gazda joga volt. A család férfitagjai az ő intézkedéseit hajtották végre. Az asszonyoknak másodrendű szerep jutott. A mezőgazdasági munka mellett rájuk hárult a háztáji állatállomány gondozása, a fonás-szövés, a háztartás minden gondja, a mezőgazdasági termékek piacra vitele. Minden egyes családtagnak nemenként és koronként megvolt a maga tennivalója a gazdaságban és a háztartási munkában. Előfordult, hogy a betegeskedő öreg szülők gyermekeik biztató, unszoló szavára hallgatva a földet még életükben megosztották a családok között. Ebben az esetben a gyerekek megosztva vállalták az öreg szülők eltartását, istápolását. Ha megözvegyült az apa vagy az anya, valamelyik gyermekéhez költözött, vagy időközönként más-más gyermeke hívta magához. Ha dolgozni már nem tudott, nyűg lett a család nyakán a betegeskedő öreg, végül valamilyen házhoz ragasztott kis helyiségben adtak számára hajlékot. Gyakori eset volt, hogy a zsémbeskedő, nyűgölődő öreg lassanként teljesen magára maradt, ritkán hívtak hozzá orvost. Teher lett a családnak, de teher lett az élete saját magának is. Ha meghalt, nem sírták vissza a gyerekek, de a halál jótétemény volt az öreg szülőnek is. Ezek voltak az „örömhalottak". A lakosság, a család életében mindenkor jelentős esemény volt a házasság és a lakodalom, de különösen jelentős a falusi családoknál. A mezőkövesdiek egymás között házasodtak. Rátarti, kiváltságaikra büszke magatartásuk nem engedte, hogy a környező jobbágyfal vakbői hozzanak maguknak feleséget. Azt tartották: ,,ha Kövesden el nem vesznek, más faluba kocsin visznek". A város lakossága évszázadok folyamán többször cserélődött, azonban az egymásközti házasság hagyománnyá vált. Ez a nagy közösség napjainkban is csupa sógor, koma, ángyom, bátyám, keresztapám, keresztanyám. Széles körű rokoni kapcsolat fűzi össze a családokat: Voltak olyan utcák, ahol csupa Murányik, Mártonok meg Gáspárok laktak. A házasságnak és a lakodalomnak idők folyamán jellegzetes hagyo:Í7'

;I