A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

A SZÖLÖÖRZÉS SZERVEZETE TÁLLYÁN 559 zóan kevés adatot találtam.

53 A szőlőpásztorbér évenként változó volt. Változását az a tényező befolyásolta, hogy milyen termés volt várható.

54 Ilyen esetekben különösen fontos volt a napszámos, de főképpen a szakmánymunka vállalása. Napszámos munkát kevésbé kaphattak, mert munkájukat naponta több ízben is meg kellett szakítaniok, hogy őrzésüket bejárják. Addig azonban, amíg a szőlő érni nem kezdett, a madarak sem az ember nem lopkodta. Ilyenkor inkább a gyümölcsösökre és a kerti vetemény ékre kellett vigyázni. Munkaerőre igen nagy szükség volt a szőlőhegyeken. Egy-egy kapáláskor — egyszerű számítással számítva — egy-egy holdra kb. tíz napszámos munka kellett, 1324 holdra összesen 13 240 napszámra volt szükség. Nos, honnan szereztek a gazdák ennyi munkaerőt? 1. Vegyük számba a városban található munkaerőt. 1834 és 1845 közötti időből való alábbi feljegyzés szerint az adófizetők így oszlottak meg: Telkes jobbágy Marhás Gyalog Marhát- Kőműves lan Molnár Áts Más mester emberek Észrevétel 20 10 140 20 Özvegy asszony a zsellérek között 12. Katonaviselt személy szabadsággal idehaza 4. Ez az összeírás az adófizető —- tehát jobbágy — családfőket sorolja fel, de a városban nemesek is laktak, ezek egy meghatározhatatlan részének volt saját szőlője is, amiben egy részük tevékeny termelőmunkát végzett. A város összes lakosainak száma az idézett Fényes Elek statisztikája szerint 1822-ben 5240 volt. Vagy itt közlök egy táblázatot: Házzal bíró adófizetők száma: Hazátlan adófizetők száma 1835-ben 433 676 1836-ban 764 1837-ben 427 670 1838-ban 429 702 1839-ben 404 488 1840-ben 402 595 1841-ben 398 353 1844-ben 389 állandó 346 nem állandó 421 A táblázatok tanúsága szerint megállapíthatjuk a következőket: 1. A városban lakó adófizetők — házzal bírók vagy hazátlanok, akik a szőlőmunkások zömét tették ki, kb. 900—1100 között mozogtak.