A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

551 A SZÖLÖÖRZÉS SZERVEZETE TÁLLYÁN A XIX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN BARTHA ISTVÁN Magyarországon a XIX. század első felében megkezdődött a kapitalizálódás folyamata, amely létrehozta a polgári forradalom és a szabadságharc gazdasági és társadalmi feltételeit. A napóleoni háborúk idején a magyar nemesség igen előnyös helyzetben volt, mert gabonáját viszonylag magas áron tudta értékesíteni, de a háborúk elmúltával megszűnt a gabonakonjunktúra. A tőkefelhalmozás más forrásait kellett feltárniuk. Ilyen új forrás volt országosan általában a juhtenyésztés. Voltak olyan vidékek, amelyeken a juhtenyésztést legelő hiányában nem lehetett nagyméretűvé fejleszteni. Ilyenek voltak a gazdasági adottságok a Hegyalján is. A hegyaljai nagybirtokos nemesség általában még ezen a vidéken — ha korlátozott mértékben is — a juhtenyésztés előfeltételeit a jobbágyoktól elrabolt legelőkön létre tudta hozni. Ezekkel a lehetőségekkel már csak kevéssé rendelkezett a középnemesség, míg a városi polgárság erre szinte nem is gondolhatott. Ez a vidék azonban bőségesen pótolta a juhtenyésztés elmaradottságáért az itteni birtokosokat. Bortermelésre kiválóan alkalmas hegyoldalaikon a XIX. századra már évszázados bortermelési tapasztalatokat szereztek, amelyeknek ismeretében készítették a világhírű tokaji bort — a borok királyát — a királyok borát. A Hegyalján a szőlőművelést a földesurak már a XVIII. században bérmunkásokkal végeztették, s így a bérmunkások kizsákmányolásával nagymennyiségű értéktöbbletre tettek szert. A megtermelt bor jelentős részét külföldi piacokon értékesítették. Ezek a piaci kapcsolatok a napóleoni háborúk után fokozatosan csökkentek, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rá. A külföldi piac szűkülésének két fő oka volt. Egyik az, hogy Lengyelországot részekre szaggatták, amelynek eredményeként az fokozatosan elszegényedett. Másik: a lengyel borpiacon megjelent a tokaji bor nagy vetélytársa, a francia bor, amely egyre nagyobb fogyasztó közönséget hódított el. A hegyaljai bortermelő középnemesség igyekezett megtartani legalább azokat a piacokat, amelyek még rendelkezésére állottak. A piacon a tokaji bor versenyképességét csak a bor kiváló minőségének megőrzésével tudták biztosítani. A minőség megvédése céljából a Hegyalját zárt területté nyilvánították. Ezt a területi kiváltságot először az 1737. évi rendelettel sikerült