A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

NÉPI SERTÉSTARTÁS FILKEHÁZÁN 523 13. kép. A lippentő rögzítése között ritka volt a sertéshizlalás. A felszabadulástól kezdve nagyon sokan dolgoznak az iparban, az 50-es években többen jártak pl. kaolint fuvarozni a füzérradványi bányából a pálházi vasútállomásra. Ezek a tényezők is megszabják a sertések számát, mert hiába termett kevés árpa, kukorica a saját földön, az egyéb jövedelemből meg tudják vásárolni a hízónak való terményt, s akár két disznót hizlalhatnak olyan családok is, amelyek 1945 előtt pl. féltelkesek voltak. A hízóba fogott sertések számát természetesen a család nagysága, a családtagok száma is meghatározza. A sertéstartás jelenlegi helyzetét legjobban úgy érzékeltethetjük, ha néhány család életében betöltött szerepét vázoljuk. Arra koncentrálunk, hogy mennyi anyagi és munkabeli ráfordítással állította elő egy parasztcsalád, az eladásra vagy saját felhasználásra nevelt sertést.

40 Kilencholdas, ún. féltelkes gazdaság, egyéb jövedelmük nincs a földművelésen kívül, a család létszáma 3 fő. 1970 tavaszán három disznót vettek, két 10 hetes malacot 800 Ft-ért, egy süldőt 1200 Ft-ért. A süldőt ez évben meghizlalják, az egyik malacot meghagyják a következő évre hízónak, a másikat tavasztól hizlalják és e télen eladják. Kb. másfél mázsa súlyúra akarják meghizlalni, addig megeszik kb. 10 mázsa terményt 2 ezer forint értékben. Ehhez hozzá kell adni az egyik malac árát = 2400 Ft, a hízóért pedig 22 Ft-jával kb. 3300 Ft-ot kapnak. így a tiszta haszon 900— 1000 Ft. Ezt az összeget ruházkodásra fordítják. A második világháború előtt rendszeresen tartottak anyakocát, a szaporulatból fizették az adót. Egy öttagú család 12 hold föld mellett mindig tart egy anyakocát. Kétszer fialtatnak évente, az utóbbi hat évben ugyanazt az anyakocát tenyész-