A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

NÉPI SERTÉSTARTÁS FILKEHAZÁN 519 hordták haza. Otthon a makkot szellős helyen szét kellett teregetni, mert megfülled. Általában a padon vagy a gangon teregették szét, de sokan kenyérsütés után betették a kemencébe, mert a száraz makkot jobban eszi a disznó. A hízónak naponta egyszer adtak makkot, a másik alkalommal egyéb szemes takarmányt kapott, a szegényebb családok azonban csak tisztán makkon hizlaltak. A makk után ivóst (moslék) mindig adtak a hízónak. A makkon való hizlalás jelenleg már csak bő makktermés és rossz kukoricatermés esetén fordul elő. Az ólas hizlalásnál a cséplés után, általában augusztusban, szeptemberben fogják be a disznót, amikor már van szem. A hizlalás kezdetén 9. kép. Kétfiókos disznóól zsíros moslékot tökkel, darával és korpával etetnek, ezzel nyomatják széjjel. Az árpát és kukoricát kézi darálón, maimocskán (5. kép) őrölték meg, újabban azonban géppel darálnak. A táplálék elkészítésével és adagolásával lehet befolyásolni, hogy milyenné fejlődjön az állat. Ha szemes kukoricát kap, zsírosabb lesz, mint a darától. Ha pedig megfőzik a krumplit és a kukoricát, jobban húsosodik tőle. Ezek után mindig adnak ivóst is a hízónak. Űn. keverttel is etetik, ami főtt tökből és árpa- valamint kukoricadarából készül és egy dézsában keverik össze. Ezt a műveletet a csűrben, istállóban vagy régen az eresz alatt végezték. A kevert adagolása fokozatosan történik, mindig annyit adnak a hízónak, amennyit megeszik. A hízott disznókat ritkán vitték piacra, vásárra, a hizlalás célja a család hússal és zsírral való ellátása volt. A disznóölések ideje decembertől februárig tart, a disznó étvágya és nagysága határozza meg pontosabban a levágás idejét.