A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

510 PETERCSÁK TIVADAR 2. kép. A kondás felszerelése 3. kép. Kerítésre akasztott kondáskürt csökken 25-re.

2(i Ekkor még a zsírfajta mangalica van túlsúlyban (13), míg a sima szőrű angol hússertésből nyolcat tartanak. 1935-ben 81 disznót számoltak össze, túlsúlyban még mindig a zsírfajták vannak (77, négy húsfajtával szemben).

27 A lakosság fokozatos csökkenésével egyre kevesebb lett a sertésállomány, 1956-ban 168 lakosra 42 disznó jut.

28 A sertésállomány beállítását malacvásárlással kezdik, ezeket általában tavasszal szerzik be vásáron vagy háztól. Ha valaki hizlalni akar inkább ártányt, ha szaporítani, akkor anyának való kocát vesz. MaZacokért Pálházára, Sátoraljaújhelybe, Sárospatakra, esetleg Göncre mentek vásárra. „A disznónál az asszony a gazda" — mondják, ezért a gazda és a háziaszszony egyaránt vásárolhatott disznót. Legtöbbször együtt mennek a vásárra. A TdsraaZacokat 7—8 hetes korukban veszik meg párosan és zsákban hozzák haza, a nagyobb sűdőkért pedig szekérrel mennek. A deszkás szekérre két tiltódeszkát tesznek (előre és hátra), a tetejére pedig rácsot drótoznak. Az így elkészített ketrec aljára szalmát tesznek, s ebben szállítják haza a vásárolt disznót. A vásártéren mindenütt külön helyen árulják a sertéseket, a szekeret a vásár szélén hagyják, a gazda és felesége pedig elindul „disznót keresni". A vásárlásnál a fajtát és az alakot nézték. Hízónak süldőt vagy véndisznót vesznek, kismalacot csak akkor, ha a következő évben akarják befogni. „A hegyes orrú disznó nem való hízónak", erről azt tartják, hogy nem