A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

GÖMÖRI János: XV. századi ekeábrázolás a sárospataki gótikus templom szentélyében

XV. SZÁZADI EKEÁBRÁZOLÁS 49 fentiekből. Csak valószínűsítik feltevésünket, hogy a rajzoló, aki korábban a szentély falának magasabb részeire karcolta a vonalakat — akár azért választotta a padlóhoz közelebb eső falszakaszt, mert már csak itt talált üres helyet, akár azért, mert ide kényelmesebb testtartásban rajzolhatott —, úgy látott hozzá a szántási jelenet rajzolásához, hogy az eke jobbról bal felé haladjon, amit magasabb falszakaszon kényelmesen meg is valósíthatott volna. A taliga lerajzolása után azonban rájött, hogy ha balról jobb felé haladó ekét ábrázol, akkor nem takarja kezével a már bevésett vonalakat, így tehát még időben megfordította az egész képet. Az igavonó állatok helyére, a taliga elé az ekét és az embert, utóbbiak helyére pedig az állatokat rajzolta, anélkül, hogy a taliga rajzát átjavította volna. Ha ezt a feltevést elfogadjuk, egyszerűen meg kell fordítanunk az eketaligát a rekonstrukciós rajzon (6. kép), azután láthatunk típusának meghatározásához. 6. kép. Rekonstruált rajz. 1. ember, 2. ostor, 3. ekeszarvak, 4. kormánylemez (és ekevas), 5. csoroszlya, 6. gerendely, 7. kerekek, 8. tengely (és vánkos?), 9. eke juha, 10. vezér (rúd). Az aszimmetrikus kerekű taliga rúdja két szárnnyal kapcsolódik a hosszú tengelyhez. Az egyik szárny kissé nagyobb ívben ágazik el a vezértől és így emlékeztet az aszimmetrikus eketaligák jellegzetes tartozékára, a cságatóra (váltóra), amely a szántás szélességének szabályozására szolgál. Balassa Iván — aki a XVIII—

XIX. sz.-i faekék osztályozása mellett az ekei