A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
GÖMÖRI János: XV. századi ekeábrázolás a sárospataki gótikus templom szentélyében
48 GÖMÖRI JÁNOS alapvető eketípusokhoz tartozó taligák sajátosságai elkülöníthetők 11 " a fő taligatípusokhoz is fontosabb részleteikben hasonló ekék tartoznak. A szentély falán látható rajz hosszútengelyű, aszimmetrikus kerekű taligát ábrázol. A taliga rúdja furcsa módon nem a haladás irányába néz, hanem hátra az eke felé. A kerekek is felcserélve láthatók a rajzon. A nagy kerék, amelynek mindig a haladás irányába nézve jobb oldalon, a barázdában vagy a feltöretlen földön kell haladnia, itt bal oldalon található. Ügy véljük, nem a taligás ekével való szántás ismeretének hiányában, véletlenségből került sor a taliga beállításának felcserélésére, hanem a rajzoló a szántás egész műveletét eredetileg ellenkező irányba haladó képben akarta ábrázolni. Eredeti képszerkesztését azért adta fel, mert így jobban kezeügyébe esett a rajzolásra kiszemelt falfelület. Ez lehet a magyarázata a taliga és az eke vonalai közötti előbb említett különbségnek is. Egy rövid kísérletsorozat, amelyet 10—12 éves pataki iskolásfiúkkal végeztünk a falra rajzolás képszerkesztésének vizsgálatára, a fenti feltevést némileg alátámasztja: Miután az egyik gyerek elmondta, hogy ő már látott taligás ekével való szántást, megkértük, rajzoljon le egy ilyen szántási jelenetet papírlapra. A rajzon szerepelt az eke (szarvak, gerendely, ekevas, csoroszlya) és a taliga (aszimmetrikus kerekei a szántás irányában helyesen rajzolva). Rajta volt a rajzon az ember, az elmaradhatatlan ostorral, a ló és a szántóföldet jelölő hullámvonalak. Ugyanazok, mint a templomnál talált rajzon. Később több régi ekeábrázolást mutattunk neki és megmondtuk, hogy szeretnénk, ha valaki az iroda falára, a szekrény és a kályha közé rajzolna egy szép szántási jelenetet, de persze úgy, hogy az igazgató észre ne vegye. Magára maradt. Nem soká megmutatta az új rajzot, ami kompozíciójában és részleteiben szinte ugyanaz volt, mint amit korábban papírra készített. Csak néhány jelentéktelen részletet hagyott el és a vonalak voltak merevebbek. A korábban mutatott ekeábrázolások nem befolyásolták a rajz módosítására, a szántásnak és az ekének eléggé megszilárdult képe élt benne A rajzot a padlótól 20 cm magasságba karcolta a falra, a szántás haladásiránya balról jobbra, megegyezett a templomnál talált ábrázoláséval. A rajzot ugyanis a szekrény mellé térdelve, lábszárain ülve, térdén könyökölve készítette, lényegében abban a testtartásban, azokkal a mozdulatokkal, hasonló pszichológiai szituációban, 19 mint félezer éve a templomnál rajzoló. További négy tanulóval ismételtük meg a kísérletet. A papírra és a falra rajzolt jelenet között náluk is ugyanolyan hasonlóság figyelhető meg, mint az első rajzolónál. Csak egyik diák, aki a papíron még helyesen a csoroszlya elé rajzolta a taligát, a falon a kormánylemez mögé, az eke szarvai alá karcolta a kerekeket. Ők a padlótól 55—75 cm magasra rajzoltak, a szántást jobbról bal felé haladó jelenetként ábrázolva, tehát arrafelé, amerre a templomnál rajzoló az eketaligát irányította. A fallal szemben térdelve vagy guggolva 20 természetszerűen adódott az ilyen irányítás. így, ha a ló rajzolásával kezdték a munkát, majd a taligával, az ekével és az emberrel folytatták, nem takarták kezükkel a már elkészült rajzot. Messzemenő következtetéseket természetesen nem vonhatunk le a
