A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

CSELÉDÉLET A KARCSAI TANYAKON 437 nyák vezetői nem vették jónéven a betegséget. Aki sokat betegeskedett, annak az év végén kiadták az elbocsátólevelet. A cselédemberek gazdálkodási szakértelméről nem sokat tartottak a falusi emberek. Ebben a nézetben segítette a falusi embert az is, hogy a faluban nem élt olyan ember, akinek 1—2 hold földje ne lett volna és ez bizonyos fokig kényszerítette a falusi embert a föld kiismerésére. A cselédember viszont mindent parancsszóra tett, és ha volt is valamilyen gondolata a gazdálkodással kapcsolatban, azt csak magának tarthatta meg. Neki kötelessége volt, hogy a kiadott parancsot maradéktalanul végrehajtsa. Azonkívül a cselédek egyrészt a cselédemberek leszármazottai voltak, másrészt pedig olyan emberek — akik felnőttként kerültek szolgálatba —. akik nem igen tanulhatták meg a gazdálkodást. Ezért azután 1945-ben, amikor földet kaptak a cselédemberek, közülük jónéhányan nem tudtak mit kezdeni vele. Még ma is emlegetik, hogy a földosztás után Góróson minden cseléd Iván volt béresgazdát figyelte. Ha Iván gazda szántani ment, akkor a többiek is szántottak, ha vetett, akkor vetettek, aratáskor addig nem kezdtek hozzá az aratáshoz, amíg Iván gazda nem kezdett aratni. Nem minden cselédember, cselédcsalád egyformán élt. Igen nehéz volt az élete a többgyermekes cselédembernek, viszont éppen a többgyermekes cselédemberekből élt a legtöbb minden időben a tanyákon. Akinek azonban nagyobb gyermekei voltak, az jobban boldogulhatott, Több harmados földet vállalhatott, több jószágot tarthatott, gyermekei napszámra járhattak, hiszen az uradalmi tanyákon alkalom nyílott rá, és elsősorban a cselédemberek gyermekeit és feleségeit vették fel napszámba. A cselédasszonynak nem volt irigylésre méltó sorsa, amikor a családjának a kosztjáról kellett gondoskodnia. Hiszen az évi keresetből kellett biztosítani a család kosztját. Rendszerint tavasztól őszig csak a reggelit és a vacsorát fogyasztották el otthon. A cselédember ebédet tarisznyából evett. Rendszerint kenyeret — ha vágott sertést, szalonnával —, hagymával, uborkával. Nincs lehetőségem arra, hogy az ételeket felsoroljam, de közlöm röviden a heti étrendet.

31 Reggeli: hajában főtt krumpli, sültkrumpli, tök sülve és főve, rántott leves, gombódaleves, krumplizsámiska tejjel, esetleg íróval. Vacsora: bableves rántva, habarva, savanyú káposztával, krumplileves, ciberék (korpa-, cukorrépa-, dara- és kásacibere), babfőzelék (törvepaszuly) hagymás zsírral, savanyú káposztával, dara (puliszka) szalonnatepertővel (másnap reggel pedig tejjel). Vasárnap ebéd készült otthon. Ez húsleves, főtthús és galuska volt. Ilyenkor úgy főztek, hogy vacsorára is maradjon. Sok olyan család volt azonban, hogy a telet krumpliról, tökről és kukoricáról vészelte át. A tanyai cselédembernek igen kevés szórakozási lehetőség adatott meg, és az ismerkedésre is kevés lehetőség volt a fiataloknál. Egy-egy tanyán belül ugyan mindenki ismerte egymást, de már ha találkozni akartak, akkor csak a társas szórakozási lehetőség hozta közel egymáshoz a fiatalokat. Télen, ősszel a lakodalmak, tavasszal és nyáron a bálok nyújtották a szórakozási lehetőségeket. A bált a kocsiszínben vagy a szabad ég alatt rendezték. Vasárnap déltől rendszerint éjfélig tartott és ilyenkor meghívták a szomszédos tanyák fiatalságát is. A társválasztásban itt is érvénye-