A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

438 NAGY GÉZA sült a „suba a subahoz, guba a gubához" elve. Béreslegény csak magához valót választhatott. A béresgazda, magtáros vagy egyéb vezetőember lánya nemigen ment feleségül béreshez, fia nemigen vett béreslányt. Arra meg éppenséggel nem volt példa, hogy egy mesterember gyermeke máshoz, mint mesteremberhez feleségül ment volna, vagy mesterlegény béreslányt vett volna feleségül. A családi életben az asszonyra hárult a nagyobb feladat. Az ember reggel elment munkába és a családjával csak este találkozott. A cselédasszonyra hárult a gyermekek nevelése, a jószág gondozása, a vállalt harmados föld megmunkálása. Neki kellett beosztani az ura keresetét, hogy a család meg tudjon élni abból a kevésből, amit a negyedévi mérésből kapott. Ugyanakkor ha szemrevaló volt, ki volt szolgáltatva az uradalom minden rendű és rangú vezetőjének. Ha pedig megöregedett a cseléd, akkor valamelyik gyermekére szorult. Az uradalmi szolgálat után nem járt nyugdíj. Előfordult azonban néhány esetben — főleg az 1940-es évek elején —, hogy a cselédembernek a hosszú szolgálat után a tulajdonos valamennyi terményjárandóságot adott élete végéig, de ez nem volt általános. A Becskeden is egyetlen ilyen eset volt, amikor a gróf az egyik béresének 50 évi szolgálat után havonta 5 Pengő nyugdíjat adott. Éppen ezért a cselédemberek arra törekedtek a szolgálatuk alatt, hogy a megélhetésükön kívül Karcsán legalább egy házacskát tudjanak szerezni és hozzá 1—2 hold földet. Ez persze legtöbbnél csak álom volt, mert soha nem teljesülhetett ez a vágyakozás.

32 A cselédemberek ruházata megegyezett mindig a falusi emberek ruházatával. 1910-ig a cselédek is a vászonból készült szélesgatyát, vászoninget hordták nyári viseletként, lábukon pedig bocskort hordtak. 1910-től a vásári cájg ruha (nadrág, kabát)

33 és a bakancs volt a viseletük. Az aszszonyok, lányok a kartonruhát hordták nyáron, télen pedig parhetruhában

Vi jártak. Nem viseltek tarka ruhát, azt cigányosnak tartották. Ünnepi ruhaként fekete szövetruhát hordtak az emberek csizmával, az asszonyok pedig szoknyát és blúzt. A mesteremberek nem csizmát hordtak, hanem egészvagy félcipőt és hosszú nadrágot. Nyakkendőt is viseltek. 1930-tól a béreslegények is ezt a ruhát kezdték viselni. Bútorzatuk is ugyanazok a festett parasztbútorok voltak, amelyeket a faluban is megtaláltunk. A lakás berendezéséhez tartozott a karosláda, komót, ágy, dikó és csikómasina. Az 1930-as évek végén a tanyákról egyre többen költöztek be Sátoraljaújhelybe. Kinek így sikerült, kinek úgy. A béreslegények előtt is csak az lebegett, hogy a katonaidő letöltése után bent maradhassanak továbbszolgáló katonának, vagy elmenjenek rendőrnek, csendőrnek. De akinek ez nem sikerült, az újra csak az uradalmi szolgálatban találta meg a megélhetését. A cselédgyermekek iskoláztatása igen ritka volt. Kevesen jutottak el az elemi iskola 6. osztályáig. A tanya rendszerint messze volt a falutól, ezért igen sok cselédgyermek el sem jutott az iskoláig. Amikor meg már olyan lett a gyermek, hogy otthon hasznát lehetett venni, akkor pedig már a szülők sem nagyon küldték őket. Az 1930-as évek elején a Becske-