A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

LAJOS Árpád: Mancsozás, tekézés (népi gyermekjáték)

MANCSOZÁS, TEKÉZÉS 407 névről való elnevezése országosan elterjedt. Alföldi területeken: kucuzás, disznózás, kondásozás, kanászozás (vonatkozik Pest megyére, Jászság, Kunság, Békés területeire), Dél-Dunántúlon gicázás — ez az elnevezés a hangfestő, állathívogató alapszóhoz (gica) tartozik. (A disznó vagy malac, ha megelégedetten röfög, „göcög, gicög".) A gicázást mint értékes dél-dunántúli változatot így írja le Bődéi János:

3 „Kanászozásnak is hívják. —8 fiú játssza. Gicabotok és gica kell a játékhoz. A gicabot 50—60 cm hosszúságú kökény- vagy mogyorófabot, melynek a vége behajlik. A gica, mondják disznónak is, jókora dió nagyságú. Faragják: fából, gyökérből és taplóból. Nagyon sokszor látni a csepefa (tölgyfa) gubacsát, melyet itt esetére néven ismernek. Egy kört karcolnak a földre. Nagysága a gyerekek számától függ. Általában 3 lépésnyi átmérőjű. A közepén tányér nagyságú lyuk van, ez a várlik, vagy ól. A többi alma nagyságú lyukat a kör mellé vájják, annyit, ahány gyerek játszik. A várlikat kivéve, minden lyuk mellett áll egy gyerek a gicabot jávai. A kanász vagy csordás a körön kívül áll. Feladata, hogy a gicát a várlyukba hajtsa. Mielőtt a játékot megkezdenék, megállapítják, hogy ki legyen a kanász. Annyi fűszálat szednek, ahány játékos van. A fűszálak közül egyre gombot kötnek. Helyettesítheti: egy virágos vagy feltűnően hosszabb szálú fű is. A játszók közül bármelyik marokra fogja a fűcsomót, és a többi játékos onnan húz egy-egy fűszálat. Aki a gombos vagy virágos fűszálat húzza, az lesz a csordás. Minden gyerek elfoglalja a maga gicalyukját, s a gicabotok végét a lyukakba helyezik. A csordás lesi a gicát. Valamelyik játékos elgurítja. A csordás igyekszik a várlikba hajtani. A játékosok a körtől nem mehetnek el. Közben a gica javában pereg a botok ütésétől. Ha a csordás a gicát a várlyukba tudja hajtani botjával, a játékosok egy-egy lyukkal jobbra ugranak. Közben a csordás is bedugja botját valamelyik üres lyukba. Ehhez a lyukhoz a játékos már nem ugorhat. Amelyik játékosnak nem jutott lyuk, megint az lesz a csordás. Csordásváltozás más módon is bekövetkezhet. A pergő gicát a játékos igyekszik elütni. Míg üt, a csordás a lyukjába dugja a gicabot ját, szerepet cserélnek, a játékosból csordás lesz, s most már ő űzi-hajtja a gicát. ,,Csűr a likam!" — kiáltással a játékos elhagyhatja ideiglesen a lyukát, amíg vissza nem jön. ez a lyuk nem játszik, mellé nem állhat senki, bármilyen változás is áll elő a játék menetében. A disznóőrzés képzete dominál e játéktípus számtalan más változatában, mint említettük, országosan. Eddig egy olyan példára találtam, melyben a játék a szarvasmarha-terelés képzetét idézi fel, s ez: a csirapatázás. A Dunántúl északi részén, a Rábaközben szerepel ezen a néven. (Szany községben és környékén az ökröt csirának nevezik.) A fagolyó, melyet a harmincas évek elején a játékosok terelgettek, csirapata (azaz: ökörpata) elnevezéssel szerepelt. A csirapata jelképezte magát az ökröt. A csirapatázás lejátszásában lényeges eltérés nincs az ismertetett változatokkal szemben. Maga a játéktípus teljesen eltér a tanulmány elején bemutatott nógrádi palóc példától. E játéktípus lejátszásához — saját adataim és más gyűjtések adatai szerint — síkságon kijelölt, vagy megválasztott játszótér szükséges, hegyes