A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

LAJOS Árpád: Mancsozás, tekézés (népi gyermekjáték)

MANCSOZÁS — TEKÉZÉS LAJOS ÁRPÁD DORNER Aurél szemléletes, szép játékleírása után már századunk elejétől, az első világháborút megelőző évektől kezdve a fiatal néprajzi szaktudományban kialakult a téma iránt érdeklődők közvéleménye: a mancsozás sajátos palóc sportjáték. Az említett játékleírás „A mancsozás" cím alatt jelent meg 1912-ben.

1 A szerző a mancsozást mint a nógrádi Ipolyvarbón és Örhalmon divatozó böjti játékot, ismerteti — hangsúlyozva, hogy nem is játsszák az év más szakában. Leírásának elején a játék eszközeinek fényképét és kiterített rajzát is bemutatja, a palóc díszítőművészeti ízlés remek példáiként. A rajzon, mely stilizált virág, szív, madár, csillag, füzér, körrózsa motivikáit jól megszerkesztve ábrázolja, nevek kezdőbetűin kívül a készítés évszáma is fel van tüntetve (1910). ,,A mancsozáshoz — írja a szerző — két játékkészség szükséges: a mancsozó bot és a mancs. A mancsozó bot fűz- vagy topolyafából készül. A fűzfából valót jobban szeretik, mert az erősebb és szebben elkészíthető. Alakja a szócsőhöz hasonlít. A „mancs" nagyobb diónagyságú fateke, bükkfából készül, és a rugalmasság fokozása céljából kb. félig ékszerűen behasítják. Mindkettőt a falu fúró-faragó ezermesterei készítik a „kétkézvonóval és bicskával". E bevezetés után következik az elkészítés technikájának ismertetése (motivikarajzolás, bevésés, az ornamentikának tüzes vasdróttal való kiégetése). Ami külön figyelemreméltó, kiemeli Dorner, hogy a mancsozó botra rá van égetve kettős füzérmotivika közt az ajándékozó legény és a mancsozó bottal megajándékozott leány nevének két-két kezdőbetűje. Hogy e díszes játékeszköz leánynak volt szánva, bizonyítja a legény kedveskedésének más jele is. A szerző ismerteti, hogy a mancsozó bot vastagabbik vége üregesre van kivájva, söréttel megtöltve, s véglapján fadugóval elzárva, n

°gy a, sörét ki ne hulljon. Ha a lány kézbe vette, játszott vele, egyúttal a sörétek kellemes csörgő hangjában is gyönyörködött. A leírás azt is hangsúlyozza, hogy lányok-legények vegyesen mancsoztak. — A játék rendjét külön vázlatos rajzban is feltünteti a szerző. Jókora szabad tér kellett a játékhoz, de mivel a két nembeli fiatalság együtt játszott, inkább a festői szépség, ügyesség érvényesült, nem annyira az erőteljes mérkőzés. Két párt állt egymással szemben, az ütők és szolgálók. Utóbbiak egyi26*