A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

366 ZÁDOR TIBOR kozásával a munkáskultúra olyan alapja legyen, amely országos viszonylatban is számottevő és a diósgyőri dolgozók jó híréhez méltó legyen. A zenekar a munkásosztály művelődésének zenei vonalon történő kiszélesítése terén hatalmas munkát végzett. A hét év alatt, a zenekar első feloszlásáig megtartott 161 hangverseny nagyobb teljesítmény, mint a megelőző 50 esztendő során elért eredmény. Komoly zeneműveket megszólaltató hangversenyeket adtak Diósgyőrvasgyárban, Diósgyőrött, Miskolcon, Szerencsen, Sátoraljaújhelyen, Egerben, Budapesten és a Magyar Rádióban. A zenekar a közkedveltségnek örvendő hangversenyeivel olyan hatalmas, zenét szerető közönséget nevelt, hogy minden hangversenye addig soha nem látott nagy létszámú hallgatóság, zsúfolt házak előtt zajlott le. Az 1945—46-os években, amikor az ország még kifosztva és romokban hevert, a zenekar az MKP tagjaival együtt járta hétről hétre éhesen, ázvafázva a falvakat, és komoly segítséget nyújtott a szervezésben. Ez a tevékenység a legnagyobb elismerést váltotta ki a pártvezetőség előtt. A zenekar majd minden héten közreműködött a gyári dolgozók politikai, társadalmi és üzemi megmozdulásain (gyűlések, zászlóavatások, kulturális előadások, operett és opera előadások, táncestélyek, kirándulások, felvonulások, külföldi vendégek fogadtatása stb.) A hangszeres zene terjesztése céljából ingyenes hegedű és zongora tanfolyamot szerveztek és tartottak fenn 1946 májusától 1949 év őszéig, a vasgyári zeneiskola felállításáig. Kezdő tanulókból 1948 szeptemberében 26 tagú úttörőzenekart szerveztek és betanítottak, amely 1949-ben Budapesten a Világifjúsági Találkozón nagy sikerrel szerepelt. A szimfonikus zenekar színvonala állandóan emelkedett, amit nagy mértékben elősegített a rendszeres heti három próba, valamint a havi három vagy több hangverseny. Hangversenyein egyre komolyabb műsort adott és egyre jobban felkeltette a közönség érdeklődését. így 1947-ben újabb virágzását érte el, amikor tavasszal megtartotta félévszázados jubileumi ünnepélyét, majd azután olyan vonzó műsorú hangversenyeket tudott megrendezni, amelyeken 4000 hallgató vett részt, végül egész estét betöltő Beethoven hangversenyt adott. A zenekar kulturális misszióját egyrészt azzal teljesítette, hogy hangversenyein folyamatosan ezrek zenei fejlődését szolgálta, másrészt a Lakatos László által megkezdett műsorismertetés révén a szerzőkről, az egyes darabokról is tájékoztatást kapott a hallgatóság. 1949 decemberétől dr. Zádor Tibor vette át Lakatostól a műsorismertetést és ő maradt meg ebben a szerepben a zenekar megszűnéséig. Zádor nagy gondot fordított a közönség zenei tudásának, műveltségének fejlesztésére. A zenekarnak a tömegek zenei nevelése terén végzett, igen eredményes népművelő tevékenységére hamarosan felfigyelt a sajtó is és ezt a munkát elismeréssel értékelte, A dolgozók áldozatkészsége folytán 48 tagú, hatalmas létszámú és igen jó képességű zenekart fejlesztettek ki, amely nemcsak létszámára, de teljesítményre nézve is a zenei szaktekintélyeknek és a nagy közönségnek az elismerését és szeretetét vívta ki. A diósgyőriek büszkék voltak zenekarukra.